Egyesületünk a 2005-ös Széchenyi téri füvesítési akcióra építve szervezett idén egy három napos rendezvényt Kikeret néven. A helyszín idén a Bécsi kapu tér volt, a program a tavalyi füvesítési projektet és Város- és fröccsismereti vetélkedőt megtartva bővült a Tapaszkodj! street art kiállítással, a Kikeret Winnerz versennyel és egy rendhagyó Fröccstörténeti előadással.

Alapvető hibát vétettünk azzal, hogy minden energiánkat a Bringapolisz szervezésére fordítottuk, ahelyett, hogy az erőforrások megfelelő megosztásával párhuzamosan a Kikeretet és előkészítettük volna. Ehelyett a Bringapolisz ? rendkívül sikeres ? lebonyolítására ment el minden energiánk, majd az azt követő leeresztés után fogtunk csak neki a Kikeret szervezésének.

A projekt vezetői ? Szabó Gergely és Czibik Péter ? derekasan kivette a részét a precíz szervezésben. A korábbi, nem túl hatékony ?ezt és ezt kellene megcsinálni, kinek lenne hozzá kedve?? eljárást mellőzve az egyesület humán erőforrásait rendkívül céltudatosan használták. A feladatok pontos megfogalmazását és a teljesítési határidő belövését követően felkérést fogalmaztak meg konkrét személyek felé, és ? egy extrém esetet kivéve ? azt mindenki elvállalta és véghez is vitte. Ez a jövőben mindenkép követendő példa. A projekten belüli vállalások nyomon követésén, átláthatóságán és elérhetőségén még csiszolni kell (e-mailek küldözgetése és felsorolás helyett ütemterv grafikus megjelenítéssel).

Bár történtek időbeni csúszások, a projekt nagy sikereként könyvelhető el, hogy minden kitűzött cél magvalósult (kivéve a lufis gondolatbuborékot részemről, de egyszerűen átvágott a lufis, nem volt ott szombaton). A menet közben felmerült problémákat gördülékenyen megoldottuk, a csapat jól dolgozott együtt. Történtek személyes súrlódások, ezeket nem tartom aktuális problémának, a fokozott stressz miatt jöttek ki már meglévő ellentétek. Bár ez sokszor rontotta a hangulatot a három nap alatt, személyes jellege miatt nem lehet vele mit kezdeni szervezeti szinten.

Óriási öröm volt látni, az egyesülethez frissiben csatlakozott lelkes fiatalok által rendezett Tapaszkodj!-ot. A kiállítás ? önmagán túlmutatva - rendezvény arculatát adta, ami nélkül nagyon sivár lett volna a Keret házatája.

A gyepvásár nem volt olyan sikeres mint tavaly. Ebben biztos, hogy közrejátszik az, hogy a tavalyihoz képest ? lásd fentebb ? elhanyagoltuk a rendezvény marketingjét. Felmerült, hogy a győriek nem érzik magukénak a gyepet, nem értik a célját, de két alkalom után én még nem mernék ennyire általánosítani. Annyit dobott az egész rendezvény hangulatán, hogy fontos részének éreztem idén is, még ha kisebb területen is volt.

A fröccstörténeti előadáson és a fröccs- és városismereti vetélkedőn megint láttam új arcokat, ami nagy öröm. Sikerült nyitni kifelé. Ezzel együtt felmerül az is, hogy nem eléggé. Bár kitűnő plakátokon, szépen tálalva és igényes kiadványokból három napon át informálódhattak a járókelők az egyesületről, a jövőben eredményesebb stratégiát kell kitalálnunk a városiak megszólítására. Erősíteni kell a Keret nevet, mint brandet, mert lépten-nyomon azt tapasztalom, hogy a fejekben nem kapcsolódik össze sokrétű tevékenységünkkel (ebben nagy ?segítségünkre? van a média dillettantizmusa).

Kritikai észrevételeimen túl a Kikeretet fontos állomásnak érzem a Keret egyesület életében és kiváló programnak Győr város szívében. Sikerült nagy bakik nélkül, kiegyensúlyozott tempóban egy fesztiválszerű rendezvényt összehozni. Nem követtünk el semmilyen olyan hibát, ami kis odafigyeléssel ne lenne orvosolható és ez nagy dolog. Gratulálok minden szervezőnek!

Óriási volt a gyepen és a kanapén hesszelni a napsütésben! Ping-pont, tollas, petanque. A Vaskakas impozáns pincéje felejthetetlen, hát még a libamájas zsíros kenyér után a fröccs kovászos uborkalével. Győri triálosok, szevasztok! Jó volt látni a sok bámészkodót, akik tátott szájjal nézték, hogy ugortok fel olyan magasra. A rózsaszín trabanttal vizuális történelmet írtunk Győrben. És három napra a Bécsi kapu tér zenélő tér lett, na az is nagyon jó volt.

Köszönöm továbbá azoknak, akik észrevételeikkel segítették munkámat. Ez az írás ezek felhasználásával készült, illetve ezekre való reflexió.

Vörös Borisz