Se virág, se kert. Igen, a históriában ez egy kakukktojás bejegyzésnek is tűnhet. De nem. Ebben a munkafázisban elkészült egy nagyon szép kiadvány, melynek megvalósításában Pósa Viktor [minimize] vette ki bőven a részét, és egy dokumentációs web-oldal Boros Ádám hathatós közreműködésével. Ebben az időszakban arra emlékszem, hogy nem szabadott őket keresni, mert magukra zárták az ajtót egy hónapra. A tartalmi részekre már utaltam, hogy kellően felszeletelten került a kiadványba, így a pályázatban is a koncepciónk hullott szét. Hozzá kell tenni, hogy a Keret Egyesületet nem kérték fel a munkára, mi egy ötletbörzére fejlesztettük ki és adtuk elő az előző cikkben bemutatott anyagainkat.

A pályázatban foglaltakat kicsit sematikusnak találtuk, nem volt túl innovatív. A pályázatírás általunk leginkább kifogásolt szegmense a lakosság bevonása, a sajtónyilvánosság és az önkormányzati kommunikáció. Két nagy össznépi felkiáltás élményéből táplálkozva (Városháza dísztermében összegyűlt 250 győri, aki AKARTA a pályázatot - na az ilyenekből nem lesz soha érdemi munka és eredmény) állították a város vezetői , hogy a lakosságbevonás és a közös programtervezés a legjobb úton halad. Tervszerűen egy karácsonyi hétre időzített pályázatbemutatás terve készülődött kirajzolódni, de ebből semmi nem lett. Aztán a nagy ünnep, a pályázat beadása, sejtettük, hogy ez az anyag elég lesz a továbbjutásra, de ennek továbbfejlesztése is édes kevés lesz a végső győzelemhez. [Hivatalos információkat közölve: 1 fordulós anyag - Megrendelő Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata, Első fordulós pályázatírással megbízott MTA RKK, összköltségvetés: 5 millió Ft]

Továbbjutott a pályázat, ekkor indultunk be ismét, szerveztünk egy Keretasztal beszélgetés-sorozatot. Első alkalom a Kulturális Főváros Pályázat médiamegjelenése, kommunikációja - azaz ki mit tud a pályázatról, ki-mit nem tud.

Egész sokan eljöttek, egy előadásban Totya elmondta összehasonlításként más fővárosok kommunikációs és marketing munkáját, összehasonlítva a győrivel. Újságírók beszéltek a témáról, ezután megjelent egy komolyabb cikk a Koktélban, amire Gunther Zsolt kapott hideget-meleget az önkormányzattól. Második előadásként a régió turisztikai stratégiája (meglehetősen lapos elképzelések), Kulturális Fővárosi címben rejlő lehetőségek tálalásával. Aztán telt múlt az idő, gyakorlatilag semmilyen előrelépés nem történt. 7 millió Ft-ot áldozott be az önkormányzat a teljes második fordulós anyag elkészítésére, valamint teljes marketingjére és kommunikációra. (Összehasonlításképpen Eger 50 milliójával, Debrecen 70 milliójával) Ez meg is hozta az eredményt, hivatkoztak mindenféle közbeszerzési eljárásokra, meg hogy csinálja majd egy Kht. és így tovább. Született egy nagy kiálltás cikk, mely előtte egy megvalósíthatósági javaslattal párosult.

Itt újra vagy 8 keretes csatlakozott a munkához, de egyszerűen ez a javaslat a polgármesteri viziten elvérzett. (Valóban áldozni kellett volna, ha minőségi javulást akart volna elérni az Önkormányzat. Itt jön be a képbe a legszomorúbb következtetés, hogy akkor mi a fenének ugrott bele az egészbe az Önkori, természetesen rosszabbul jöttek volna ki, ha be sem szállnak. El tudják képzelni milyen érzéssel másztak bele, tudták, hogy be kell szállni, de minimális veszteséggel kellett lemenedzselni a dolgot, minimál ráfordítással. Tökéletes stratégia: semmiről nem tud senki, csinálunk is valamit, de igazából nagyon nem. Ehhez tartozik a szuperszlogen, a nagy kedvenc: Győr mindenképp nyer, de győzni szeretne, aztán a második eleme: Győr nem győzött, de mindenképpen nyert - zseniális, becsomagolták a szart, és még tapsoltunk is neki). Szóval eközben lefutattunk egy gyepesítést, egy városismereti vetélkedőt, kampányoltunk, hogy vegyék már észre, miről maradunk le szépen lassan végérvényesen. Aztán jött a gyász 2 fejezetben: Két hónappal a végső leadási határidő előtt egy önkoris belső motoros Jövőműhely zsírkrétákkal, fecnikkel, csoportmunkával, Győr múltja, jelene, jövője kérdésekkel. Szégyeltük magunkat, hogy ide jutott ez a kezdeményezés. Bedobtunk egy ásványvizet, a névfecninket ráragasztottuk a bringáinkra, aztán elmentünk inni egy sört, a levegőn aznap délelőtt több értelme volt még csak ácsorogni is. (Ebből született egy kiadvány, érdemes megnézni, szánalmas)

Innentől kikerült egy önkoris intézménybe a pályázat, nem tudom, hogyan vették rá őket, hogy írják meg, halálraítélt vállalkozás, Győrnél volt az adu - kampány (azokat a kártyákat azóta is látni a Bécsikapu téri épület kitört ablakainak foltozásaként - jellemző, gratula), és a mindentvivő rakétakiállítás összefércelt plakátkompozíciókkal a Széchenyi térre. Szépen kiállítottuk a bizonyítványunkat a XXI. századra. A végső anyag olyan, amilyen, aki látta tudja. Kár volt az a hétmillió összeségében, csinálhattak volna belőle egy nagy népi ingyenfagyizást, az is hasznosabb lett volna. (Ja a rakétákat még használják....)

És még egy fontos észrevétel, ha már a civilnél tartunk. A helyi ellenzék pedig az országgyűlési választások kampányába használja először, hogy az önkormányzat képtelen volt lemenedzselni a pályázatot - szégyeljék magukat, a partvonalról nézték végig, ahogy néhányan küzdöttünk, tettük a dolgunkat a városért kellemesen magunkra hagyva) Konklúzió: Ezt a lehetőséget elpuskáztuk. Mi: Győr. (Azóta célzott támogatásként 1 milliárdot Pécs bezsebelt a program szervezéséhez, és további 31 milliárdot a program infrastrukturális hátterének biztosításához. Ja, ez célzott támogatás. Gratulálni tudunk csak a pécsieknek hozzá és remélem sikerül részt venni az ottani programban valamilyen módon. - Győrben akkor azt mondták, ehhez nem jár pénz.)

Ha nincs más, aki a dolgokon változtasson, akkor magunk is elkezdjük, tudjuk, hogy érkeznek támogató partnerek mindig.

Szupercsalódottak voltunk, minden illuziónk elszállt mindkét politikai párttal kapcsolatosan, amit ezért a városért, a város hosszútávú jövőjéért tehetnek.

‹ Európa Kulturális Fővárosa pályázat - előkészítésfel2005 ›