3 nap, 205 km két keréken, 2 főváros és Győr, 2 magasan jegyzett természetvédelmi terület, 120 km Duna, rengeteg élmény, tapasztalat, némi sokk, közel 35°C, 45 résztvevő, 6 ország képviselete, 1,5 óra nyers videóanyag, közel 300 fénykép - számokban így tudnám összefoglalni az első három országon "átszáguldó" nemzetközi Duna kerékpártúrát.
A kerékpártúra története röviden, az élményeket hozzászólások formájában olvashatjátok. Az IAD (Nemzetközi Dunakutató Munkaközösség) ausztriai szervezetétől megkeresést kapott az ÉDUKÖVIZIG, melyben jelezte, hogy a tavalyi 2 országos túrát tovább bővítené Magyarországgal. Kerestek egy kerékpáros egyesületet is, melyre éppen a Keret Egyesület tűnt a leginkább kompetensnek, hiszen az osztrák oldalon az IG-Fahrrad Verein már korábban kapcsolódott a programhoz. Így egy személyben sikerült összefogni a magyarországi két szervezetet, ami megkönnyítette a túra lebonyolításához szükséges feladatok ellátását. A Keret Egyesület web-oldala, valamint tagjainak aktív részvétele lehetővé tette, hogy 16 magyar bringás is részese lehessen a túrának. A programban a szigetközi program szervezését vállaltuk, így a Pisztrángkör Egyesület bevonásával közösen intéztük a szombati és vasárnapi akciókat. A Duna Nap idei témája a Duna élővilága, a tokfélék jelentősége és szerepe.
Itt álljunk meg egy percre! A Duna Nap kerékpártúrán résztvevők vasárnap reggel kecsegét telepített a Cikolai ágrendszerbe. Sajnos a Duna Nap kapcsán a magyarországi programok nem tükrözik azt az egységet, mely egy ilyen napon fontos lenne. Ennek persze számos oka van, melynek feltárása nem a mi hatáskörünkbe tartozik. Mégis két dolog nagyon fontos! A kerékpártúrán olyan vízgazdálkodási és vízépítési műveket is láthattunk, melyek alapját adták a modern területfejlesztési és természetvédelmi programok megvalósulásának. (Donauinsel, Donauauen Nemzeti park, Csunyovói víztározó, Szigetköz). Óhatatlanul nem tudjuk kihagyni a történetből a Dunán végrehajtott beavatkozásokat, azokat látva viszont új kontextusba kerülve mutatták meg, milyen viszonyban áll ma a természet és az ember.
Másik dolog: a Duna Nap programjaihoz idén nem kapcsolódott a magyarországi WWF, aki Az én Dunám (érdemes figyelni az egyes szám egyes személyre) programmal komoly médiajelenléttel egy sajátos programot kezdeményezett. Megítélése nem tartozik rám, viszont aki olvassa, annak jelezném, hogy olyan csúsztatások jelennek meg a blogban, melyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A Viza akcióprogram, melynek keretében a kecsegetelepítés megvalósult, a Viza 2020 Bt. kezdeményezéséből született 1998-ban. (Az ötlet a Rajnára kidolgozott Lazac2000 programból táplálkozott.) A kezdeményezők közül a vasárnapi napon három szakértő is jelen volt, akik már 2001-ben Ásványrárón hasonló akcióval próbálták felhívni a figyelmet a célként megfogalmazott Viza visszatérésének jelentőségére, és az ahhoz szükséges műszaki beavatkozások megvalósításának szükségességére.
A kerékpártúrán résztvevők 2 alkalommal is átfogó, részletes előadást hallgattak meg a Viza akcióprogramról, melyet már az EU Tanácsa is elfogadott. Az Akcióterv kidolgozása és intézkedéseinek megvalósítása szervesen illeszkedik az EU Víz Keretirányelvbe, melnek célja a felszíni vizek jó ökológiai állapotának/potenciáljának elérése. A kerékpártúrán résztvevő svájci illetőségű Jürg Blösch és a vasárnapi előadást tartó Pannonhalmi Miklós (ÉDUKÖVIZIG) az idei évtől kezdve az ICPDR (Nemzetközi Dunavédelmi Konvenció) Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés munkacsoportjának felkérése alapján egy román szakértővel és a WWF Kárpát-medence munkacsoportjának egyik nemzetközi szakértőjével egy külön munkacsoportban koordinálják a Viza Akcióprogramot a Duna legmagasabb szintű szakmai szervezetében.
VKI 12. cikk - részlet
1. Ha a tagállam olyan problémát tár fel, amely hatással van a vizeivel való gazdálkodásra, de maga nem tudja megoldani, tájékoztathatja a problémáról a Bizottságot és bármely érintett tagálamot, és javaslatot tehet a megoldásra.
A Duna Nap célja, hogy a lakosságot értehtő módon, de szakszerűen tájékoztassa a Dunával kapcsolatos összes történéssel. Ehhez most kapcsolódott egy kerékpártúra, mely bemutatta, hogy az ember igényeinek kielégítése a természet megóvása mellett is lehetséges. A szemléletváltozás, mely az elmúlt évtizedben végbement eleve kiemeli a természet jelentőségét, hiszen mi emberek is ennek az egésznek vagyunk a részei, létünk függ állapotától. Ezért dolgozunk, hogy ez a környezettudatos szemlélet hazánkban is mielőbb elterjedjen! Van mit behoznunk!
Kobrizsa Ádám
Külön képgaléria az IG-Fahrrad Vereintől.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Mit ki nem bír az ember, nem is gondoltam volna. Az egyetem súlyos nyomása alól megszabadulva, rögtön a vállamra vettem egy újabb terhet, a bringámat. Egy kicsit töprengve, de kedvet kaptam a túrához és azonnal feltuningoltam a járgányom, hogy a napi kb. 50 km alatt ne legyen gond vele. Persze utólag kiderült, hogy jóval többet mentünk és egyetlen résztvevő bringájával sem volt nagyobb gond. Bécset vonattal értük el, hogy aztán onnan indulhasson a nagy menet.Tekerünk. A kissé szemerkélő eső sem tántorított el attól, hogy Bécs csodálatos utcáit és épületeit sorra megszemléljük a bringaúton haladva, némi idegenvezetéssel gazdagítva, ami az egész 3 nap alatt végigkísért minket, amit egy történelem és földrajz szakos bringatársunknak köszönhetünk.Tekerünk. Kitekertünk Donauinsel-re. Aki valaha erre jár, megtekintésre ajánlom e mesterséges csodaszigetet és ha bringa is van a közelben, legalább 1 óra tekerést, mert a természet lágy ölén kiépített utak minősége kiváló és a látnivaló sem utolsó. Tekerünk. Lassan kisütött a nap és elértük Orth an der Donau-t, ahol egy profi technikai megoldásokkal létrehozott és ízlésesem kialakított kiállítást néztünk meg. Pihenő s aztán megint tekerünk.Tekerünk és tekerünk. Iszonyatosan meleg lett, a napkrémek előkerültek, a ruhák lassan megfogyatkoztak. A természet fantasztikus és hatalmas s a Duna feletti hídon áttekerni óriási élmény, miközben egy luxushajó vonul át alattunk és integetünk az éppen szabdságukat töltő hajóutazóknak. Ezen a napon a végcél Petronell volt, ahol egy kempingben éjszakáztunk.
Másnap reggel sátorbontás és 9-kor már tekerünk is. Irány Hainburg. Hangsúlyozandó, hogy ezen a területen kiemelten kezelik a kerékpáros turizmust és a Dunamenti kerékpárúthálózat kifogástalan, illetve a kereszteződéseknél is egyértelműen ki van táblázva az útirány. Eltévedni nagyon nehéz. Tekerünk. Hainburgban találkoztunk a többi szlovák és osztrák résztvevőkkel. Itt egy nagyobb pihenőt tartottunk 2 kisebb előadásssal megtűzdelve a Duna partján festői környezetben. Közös tekerés Pozsonyig. Kis pihenő és megint tekerés, rekkenő hőség, vízfogyasztás literszámra, de senki sem adja fel. Pozsony után hihetetlen élmény volt a bringaút. Kb. 20 km-en keresztül haladtunk végig, külön bringaúton, melyet egy kis patak követett és a másik oldalon egy lebetonozott töltés vonult végig. Mindenhol csak görkorizók, futók és bringások. Elképesztő. Autó sehol. Félúton egy természetes tavacska várt minket, amibe mint a természet gyermekei ruhástul azonnal velevetettük magunkat és aztán felpattantunk a bringára és újra tekertünk. Hőség, meleg, tekerünk. Rajkán át Dunaszigetig jutottunk. Kissé elfáradtam, de megérte. Finom halászlé várt minket és hogy az eddigi fizikai fáradtságunkat és némi izomlázunkat lazítsuk, elmentünk kenuzni 1 órára. Elgondolkodtam, hogy vajon bírni fogom az evezést? És bírtuk és jól szórakoztunk és gyönyörűen vonult alattunk a csendes Duna és a szúnyogok sem zavartak már, lassan sötétedett, a szentjánosbogarak pedig előbújtak. Csend és nyugalom, békesség, vidámság.
Másnap reggel már iszonyú izomlázam volt, ami pár kilométer tekerés után el is illant. De mielőtt bringára ültünk volna, egy kiselőadást követően kecsegéket telepítettünk a Dunába. Megható látvány volt, hogy a pici gyerekek, akik akkor éppen ott voltak vizitáborban, mennyire élvezték a kecsegék simogatását és finom, óvatos mozdulatokkal vízbe eresztését. Sátorbontás és irány Győr, tekerünk és tekerünk. Megint iszonyú meleg, de már nincs sok hátra. Végre megérkeztünk és szembesültem a ténnyel, hogy már vége is? Ennyi volt? Jó sok volt, 205 km 3 nap alatt, rengeteg élmény és kezdhetném a mesét előlröl...
Köszönöm
Végig eufória...nincs üresjárat, minden ki van találva, mindenki ott van és akkor, ahol és amikor ígérte, biciklizni jó, a Duna nagyon szép, Ausztria laza hely lett, amióta utoljára jártam ott (régen volt), a szlovák sörök még mindig finomak, és most már tudom, hogy a viza TOK. nosztalgia Cikolaszigeten - régi vizitúrás élmények előjönnek, a kocsma helye persze nem esett ki a fejemből...Panni néni már akkor is kedves volt... most már a sütőtudományát is díjazom...félig ismeretlen emberek között végig jó hangulat, mert nem igaz, hogy nem befogadó ez a társaság...aztán Győrben még egy kis sörözés, és kezdődik megint...hú de rossz volt visszaérni Pestre...korán kelés, feszített tempó állandóan...de viza-aktivista lettem:) már minden
barátom ismeri a Tok-családot és azt is tudják miért nincs mostanában viza a mi Dunánkban...szóval nagyon jó volt,
teljes kikapcs, köszönöm.