Ezúttal (megint) egy hivatalos-közérdekű, és egy szubjektív beszámolóval jelentkezem (kis késésem oka a Krk szigeti kötelező jellegű workshop, a Vodafuk).

Az EVS az összes EU Youth alprogram közül pont az, ami könnyen elkezdhető, viszonylag egyszerűsített pályázati procedúra után szinte biztosan megkapja a szervezet az önkéntesét, és nagy költségvetéssel is rendelkezik. (Ezt persze sok szervezet kihasználja saját forrásainak bővítésére - mindenki tudja, aki a YIA-val tisztában van, bár ez teljesen illegális.)

De aztán nagyjából a nyertes pályázat után kezdődnek a nehézségek. Főleg azért, mert egy fél- vagy egyéves önkéntes munka sikere vagy kudarca nem a fogadó szervezet felkészültségén, a küldő szervezet körültekintésén vagy az összeállított program minőségén múlik. Ez azokon az embereken múlik, akik személyesen együtt dolgoznak az önkéntessel, és naponta kommunikálnak vele. Mivel a projekt csak egy dokumentum (ha úgy tetszik), ami valójában történni fog, azt rengeteg szubjektív tényező befolyásolja. És persze az önkéntesé a legnagyobb felelősség. Több fronton is meg kell állnia a helyét, ha valamennyire önérzetes: először is saját magát kell valamilyen szinten "eladnia", mivel egy, már meglévő, működő közösségi hálózatba kell beilleszkednie, ami alapvetően nyitott és barátságos, de kíváncsian várja, mit tud az illető. Másodszor képviseli a kultúráját, a tágabb és szűkebb értelemben, ami hangzatos meg magasztos, és bonyolultabb, mint amilyennek hangzik. (Kifejezetten nehéz, ha a házigazdák nem szeretik a paprikát, az Unicumot és a fröccsöt.)

***

A szlovéneknek is megvannak a saját kis nemzeti legendáik és hiedelmeik, mint ahogy a magyaroknak is (a tűztől eltekintve valójában minden találmány magyar, a Marsról jöttünk, a magyar nők és borok a legjobbak e Földön stb). Ők viszont sokkal kevesebb, enyhén kétes valóságtartalmú nemzeti büszkeséggel jönnek elő. Ezek közül az egyik legfurcsább az ötven dialektus. Több szlovéntől hallottam, hogy különböző régiók nem is értik egymást igazán, és rengeteg szókincsbeli és kiejtésbeli különbség van a nyelvjárások között. Viszont néhány mondatból felismerik, hogy ki honnan származik. Azért az ötvennel elvetették a sulykot kicsit, gondoltam fölényes mosollyal, amíg egy angol nyelvű szlovén leíró nyelvkönyvben nem olvastam a saját szemeimmel, hogy de tényleg. És bár nem tudok még annyira szlovénül, a 'jabolka' (standard) és a 'japka' (trbovlje-i) között, vagy a 'kaj' és a 'kva' között van némi különbség, ráadásul ezek nem speciális szavak (jelentésük 'alma' és 'mi'). A végére pedig még egy szlovénizmus: az egyetlen nyelv állítólag, aminek külön névmása van arra, hogy 'mi ketten': 'midva'.