Másodszor ott lenni a Civil Szigeten persze már nem az a tág pupillás dolog, de az idén nem csak ezért volt más. Nem mi voltunk az egyetlen vidéki szervezet (mint ahogy állítólag tavaly), és egészen érdekes összetételű Keret-team jött össze: jóformán senki az alapító anyák-apák közül, olyannyira nem, hogy egész héten csak talán két-három Keretest és győrit láttunk a standunknál. A tavalyi egy-két napos beugró emberek helyett heten (kétszer két kakukktojással) végig együtt voltunk és reprezentáltunk a fesztivál alatt.

A szokásos lazaság és felfordított napirend mellett semmi súrlódás, de azért lelkesedést is csepegtettünk, és majdnem mindig volt beszélni- vagy tennivaló a standunknál. A szlovénekkel (KSOK, Koper) és a legtöbb odatévedővel angolul ment az eszmecsere, a legtöbb látogató francia volt, mint ahogy a Sziget legnagyobb külföldi populációja is, és úgy éreztük, hogy kevesebben nézelődtek a civil sátraknál, mint tavaly. Ezt orvosolandó megszponzoráltunk egy fröccsdíjat a teszthez, és kitettünk mindent, amit lehetett: poszterek, paneles fotók, satöbbi (aztán szépen el is ázott a harmadik nap), de hiába: a fröccsnyereményt nekünk és az odatévedőknek kellett elfogyasztani. Mindegy, és ezt mondtam a szlovéneknek is, nem az a fontos, hányan mennek el mellettünk. A lényeg hogy ott vagyunk, és aki már odajön, azt talán tényleg érdekli, amit mondani akarunk.

További képeket itt találsz!