Kicsit másképpen megy a civil errefelé, de maradjak csak az ifjúsági szervezeteknél, mert arról tudok többet. A történet eleje, hogy Szlovéniában a 91-es kiválás után meghagyták a volt szocialista diákszervezet-hálózatot, és azt a speciális finanszírozást, ami Európában (állítólag) csak a finneknél található meg (az Osakunta-rendszer). Egy sokat vitatott, de máig érvényben lévő jogszabály alapján a diák- és ifjúsági szervezetek a diákmunka egy bizonyos százalékát kapják meg a működésükre – és mivel a diákmunka Szlovéniában teljesen elterjedt, néhány szakmában (például vendéglátóipar) jóformán csak diákok dolgoznak, ráadásul nyilván magasabbak a bérek is, ez egy nagyon nagy kalap.
A régiók és városok diákklubjai és ifjúsági központjai tehát a diákok számára, a diákok munkájából léteznek és tevékenykednek. Ráadásul gyakorlatilag függetlenül az államtól és a politikától: a jövedelmük alanyi jogon jár, semmiféle állami elosztószerv nem mondja meg, mennyit kapnak. (Ez egyébként böki is a csőrét a politikai vezetésnek, és már évek óta próbálkozik a jogszabály módosításával. Hiába: ahogy megtudják a diákok, mi készül, két nap alatt tízezres tüntetést szerveznek.)
Még nem tudok eleget az ifjúsági szervezetek működéséről első kézből, de sokat beszélgettünk az itteni és a magyar helyzetről, és az eddig látott néhány példa alapján úgy néz ki, hogy gyakorlatilag minden pár ezres fős városkának van működő ifjúsági központja és/vagy diákklubja, ami a rendelkezésre álló bevételből szabadon gazdálkodik. A legtöbbször rendezvényre alkalmas épülettel és irodával rendelkeznek, és szükségük is van alkalmazottra. (Ellentétben néhány magyar példával, ahol a cél gyakorlatilag az alkalmazottak eltartása.) Van olyan klub, amelyik a néhány évtizedes tevékenységét úgy alakította, hogy mondjuk saját kávézója-kocsmája van, vagy ifjúsági szállót üzemeltet, és tucat embernek – köztük volt diákaktivistáknak – ad munkát. (Ehhez természetesen kellett egy nyitott gondolkodású önkormányzat, aki mondjuk a régi, használaton kívüli iskolaépületet odaadta a szervezetnek.) A legkisebb ifjúsági klub is szervez egy-egy programot heti rendszerességgel, és ha valami történik, akkor náluk – ezek a pontok az aktív fiatalok gyűjtőhelyei.
- mczibik blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges









Én azt szeretném megtudni, hogy milyen módon és milyen rendszerességgel van pl. önkormányzati-diákszervezeti egyeztetés? Illetve működik-e a szervezetek hatékony működését segítő ernyőszervezet, ami mondjuk az érdekeiket képviseli a legmagasabb szinten, vagy ez maga a SKIS felső vezetése?
Igen, a SKIS maga az országos ernyőszervezet, érdekképviseleti szerv, ami az országban működő 54 ifjúsági-diákklubot koordinálja, és képviseli a lobbiknál és az ifjúságpolitikában.
A kisebb önkormányzatokkal, hasonlóan a magyarokhoz, itt is rendszeresen járnak a polgármestereknél - mivel itt pár ezres városkák vannak a négy-öt százezres várost leszámítva, majdnem általános, hogy személyesen ismerik egymást. Máshogy megy Ljubljanában, vagy a nagyobb városokban, de a kisebb számok és méretek miatt jobb az együttműködés.