Március utolsó napjaiban egy hosszadalmas munka lezárásaként két lelkes Keretessel Mártival és Cilivel Szlovéniába, Koperbe látogattam, hogy találkozzunk szlovén, cseh és litván fiatalokkal és hogy közösen tegyünk valami nagyot az ifjúsági munka jó pár, területén, na meg hogy körülnézzünk, hogy mi újság tőlünk dél-nyugatra.
Vonatunk dél körül indul a Déli Pályaudvarról Ljubjanába. Cili egy időre az utolsó cigijét nyomja el, majd irány a kényelmes kupéba, az ülések színesek, kézkrém és péksütemény illata terjeng. Pár óra alatt szeljük át a Dunántúlt, Hodosnál átlépve a határt, a Muraközi Magyar Rádióban (Szlovéniában kb. 6500 magyar él) Eta néni avatja be a hallgatókat a hetési hímzés titkaiba, és hogy az út ne fulladjon végképp unalomba, filmet nézünk, a Gran Torinót. Clint Eastwood vadnyugati karaktere az ázsiaiak lakta külvárosban is érvényesül, nem semmi keverés.
Éjszaka érkezünk Ljubjanába az Alpokon keresztül Debeli Rtičbe, a Vörös Kereszt szállójába, a Hotel Borba, mely két csillagos, de mi legalább hármasra pontozzuk, a „badacsonyos” panoráma, a vadregényes, mediterrán arborétum, a kedves személyzet, meg a minőségi tusfürdő termékminták miatt, a bőséges svédasztalos falatokról nem is beszélve.
Másnap szemerkélni kezd az eső, a tengerpart zord képét mutatja, ez talán Tarr Bélát is megihletné, már csak egy-két depressziós ballonkabátos alak hiányozna a forgatáshoz, meg valami finoman kavargó lélekkínzó sztori. Nézelődésre nem sok idő jut, megbeszélés megbeszélést követ, bár egy-egy kávé vagy séta a parton, a pálmafák, rozmaringbokrok közt azért többször belefér. A hétvégén 150 fiatalnak kell megmutatni, hogy ki milyen modult talált ki az elmúlt másfél évben a Competitive Edge projekt keretében, melynek célja hasznos anyagok, programok, tréningek kidolgozása ifjúsági szervezeteknek. Andragógiás terep ez valamennyire végre, bár Szlovéniában ez nem újdonság, a jugoszláv mentalitás már nem meghatározó, ha egyáltalán jellemző volt rájuk valaha, ez már bizony Európa a javából. Az egyetemi élet egyébként nagyon fejlett az egész országban, nagy hangsúlyt fektetnek az együttműködésekre, hálózatok építésére, pályázatok készítésére, lenne mit tanulni e téren is tőlük. Ezekről esik szó leginkább - amennyire értem, az angol ugyanis nem az erősségem - no meg székpakolás, poszterszínezés tarkítja az estébe is munkával hajló napot. Másnap workshopok, meetingek, egyeztetések ezerrel, Cili és Márti is kitett magáért: a Fiatalok Lendületben Program (Youth in Action) rejtelmeibe vezették be az érdeklődőket, este pedig ment a mulatozás szlovén tánczenével, sörrel, borral.
Másnap még egy tréning a műhelymunkák szervezéséről, álmos, másnapos fejeknek, aztán délután megyünk át Koperbe, avagy olaszul Capodistriába. Itt a program leginkább a találkozó értékeléséről, tanulságok leszűréséről, a jövő tervezéséről szól, attraktív feladatokkal, tea, kávé kortyolgatással, csoki ropogtatással, csevapcsicsa majszolással városnézéssel kísérve.
Bár mostanában trendi kijelenteni ilyeneket, hogy így meg úgy a multikulti és éljenek a csángó brékesek, a krisnás kendőben korzózók, meg a világ bármely pontján megélő kebab dílerek, Koperre tényleg igaz hogy a várost mindenféle téren a sokféleségek együttélése, harmóniája, egymásra hatása jellemzi. Itt található Európa egyik legjelentősebb tengeri kikötője, igazi élmény ez a kicsit a külkerhez is konyító embernek. Uszályok, ide-oda forgolódó daruk, konténerek, sacra FOB paritáson zajló bizniszek, óriási nyüzsgés, zörgés - ugyanakkor este a tengerparti sétányon csak a tücskök ciripelnek, szerelmesek és magányosak nézik a köveket, kocogtató tengert és próbálják így, vagy úgy értelmezni a végtelent, tán kis hableányokról, illetve hablegényekről álmodozva. A pálmafás parti sétányon a reneszánszt idéző mediterrán házak és villák váltják egymást, de messzebb jugó mementóként megtalálhatóak a szocreál tömbházak is. A külvárosi kamionparkolók ridegségét otthonos utcák, közök, árkádok ellensúlyozzák. A város színességéhez az is hozzájárul, hogy bár a lakosság valamivel több, mint 75 %-a szlovén és csak 2%- körüli az olasz (a többi horvát, illetve bosnyák), minden felirat kétnyelvű, olasz-szlovén, az utca névtábláktól, az épületek feliratain keresztül a reklámokig, tényleg minden, sőt olasz nyelvű rádió és tévé is működik még. Bizony, szerte a Kárpátok mentén jó néhány hungarofóbiából élő, a magyarokat Mongóliába kívánó politikus példát vehetne a szlovénok nyitottságáról, toleranciájáról.
A találkozót egy étteremben zárjuk, ahol az asztal házi ételektől, levesektől, húsoktól, tengeri herkentyűktől roskad, majd az este borozgatásba, végül whisky kólázgatásba csap át, pár óra múlva pedig, még az éjszaka más- vagy még aznaposan kavargó élményekkel, gyomorral Ljubjanán keresztül a magyar határ felé vesszük az irányt.
(Megjelenik az Alternatíva áprilisi számában)
- bazse blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
