Projekt címe: Ifjúsági animáció Európában
Finanszírozó: Tempus Közalapítvány, Életen át tartó tanulás, Leonardo da Vinci Mobilitási program, Munkavállalók és munkanélküliek kategória
Pályázó: Kikötő Ifjúsági Kulturális és Szociális Egyesület
Kedvezményezett: Bősz Martina, ifjúsági animátor

Olaszország Ifjúságpolitikája

Tanulmány

Borgomanero, Olaszország
2008. május -

Készítette: Bősz Martina
A következő dolgozatom a 2008. május 10. – 2008. június 27. között az északi olaszországi Borgomanero-ban található Vedogiovane központban eltöltött szakmai gyakorlatból született.
Ez idő során tanulmányoztam a rendelkezésekre álló forrásokat, melyek alapján állítottam össze és fordítottam a tanulmányomat. (forrás megjelölés a dolgozat végén)
Segítségemre voltak munkámban a következő személyek, a Vedogiovane munkatársai Francesca Panza és Mara Giromini. Ők adták részemre a forrásul szolgáló anyagokat és ők igyekeztek felvilágosítást adni kérdéseimre a dolgozat írása során. A Vedogiovane több féle módon foglalkoztatott, ami segítségemre volt, hogy betekinthessek a különféle szociális munkákba.
Megismerhettem az iskolákban és óvodákban dolgozó animátorok munkáját. Négy héten keresztül lehetőségem volt animátorként dolgozni egy óvodában, (centri estivi-ként) ahol nagyon sok érdekességet és különbséget fedeztem fel a magyarországi helyzethez képest.
Július 1-től nem a megszokott és képzett óvónők dolgoznak, hanem a Vedogiovane munkatársai, animátorok, akiknek feladata ugyanaz, mint az óvónőké, csak nem a helyi önkormányzat alá tartoznak, hanem a Vedogiovane-hoz.
Egy nap leírása:
• A gyermekek érkezése 8 és 9 óra között
• 9 és 10 óra között közös éneklés, daltanulás
• 10 órától csoportokra bontás 10-12 fős csoportokra, amelyekhez két animátor tartozik
• Az osztálytermekben játék, rajzolás, festés, gyurmázás, olvasás és dalszövegek, versek tanulása
• 12 és 13 óra között ebéd
• 13 és 14 óra között az osztálytermekben elkezdett feladatok befejezése
• 14 órától az játék az udvaron (fogócska, bújócskázás és szabad önálló játék)
• 16 órától a szülők érkezése a gyerekekért. Minden alkalommal megbeszélni a gyermek az napi teljesítményét, milyen volt, mit csinált, mit készített az osztálytermekben.

Fontosnak tartom megemlíteni a Spazio Per munkáját, hiszen nagy jelentőséggel bír a fiatalok körében.
A Spazio Per egy különleges szolgáltatás elnevezése a Vedogiovane tevékenységében, egy étterem-kávézó, amely vendégül látja a fiatalokat, de akár a betérő vendéget is. Elsősorban a fiatalok számára próbál értelmes időtöltést kínálni. Egyfajta központja a Vedogiovane nyilvános tevékenységének, itt tartják meg az összejöveteleket, kisebb programokat. A kooperatíva tevékenységében fontosak a globális felelősségvállalás kérdései is, a Spazio Perben csak „Fair Trade” termékek kaphatók, hogy ezzel támogassák az igazságos kereskedelmet, illetve a külvilág felé sugározzák a Vedogiovane filozófiáját.
A Spazio Per-benn figyelemmel kísértük ezt a fajta szociális megközelítését az ifjúságpolitikának. Levontam a következtetést, hogy valamilyen hasonló hálózat Magyarországon is rendkívül jól működne, hiszen a korábbi szocialista rendszerben kialakult ifjúsági kulturális intézmények javarészt megszűntek, a helyüket nem igazán tudták átvenni, a közben keletkezett ifjúsági irodák és országos egyesületek. Hiányoznak azok a helyek, ahova a fiatalok betérhetnek, amik speciálisan az ő igényeik szerint működnek.
Részt vettem a Vedogiovane más szervezésében is, hiszen a kooperatíva széles társadalmi rétegek számára szervez programokat, gyermekes szülőknek, kisiskolásoknak, kamaszoknak és idősebbeknek is klubszerű foglalkozásokat (pl. táncórák). Több olyan rendezvényen működtem közre, amelynek a lényege az volt, hogy a gyermekes szülők elhozhatták gyermekeiket a Spazio Per -be, ahol a Vedogiovane munkatársai, köztük én, foglalkoztattuk a gyermekeket, miközben a szülők beszélgethettek, társasági életet élhettek. Úgy gondolom, hogy ez a látszólag egyszerű program egy kisváros életében rendkívül hasznos lehet, ha belegondolunk abba, hogy Magyarországon is létezne hasonló, az minden bizonnyal nagy sikerrel működne, hiszen így összekovácsolódnak a felnőtt közösségek a szociális egyesület segítségével és gyermekeiken keresztül nyilvánvalóan a későbbiekben is tartani fogják egymással a kapcsolatot. A Vedogiovane tehát a legapróbb részletekben próbálja megtalálni a közösség fejlesztésének módjait, hiszen azok a gyerekek, akiknek a szülei egy baráti közösséget alkotnak, maguk is egy kis közösség részesei lesznek és nyílván kevésbé fognak elkallódni, droghoz, alkoholhoz fordulni.

Egy heti munkával készítettem egy játékot főként gyermekek számára (5-8 éves korig). Olaszországban nem ismerik az Activity-t. Készítettem olasz nyelvű kártyákat és egy hatalmas négy négyzetméter nagyságú táblán a játékmezőt. Többször levezettem a játékot a szülők közreműködésével a gyermekeknek, amely nagy sikert aratott minden korosztályban.
A 3 hónap alatt, amit Olaszországban töltöttem, mentoraim segítségével igyekeztem megismerni az olaszországi ifjúságpolitika működését és természetesen ezen belül a Vedogiovane-t. A szükséges háttéranyagokat megkaptam, ezeket lefordítottam és az alábbi tanulmányt készítettem a megszerzett anyagokból.
Olaszország Ifjúság Politikája

Az ifjúsági politika
Ahogy az országok alakítják ifjúsági politikájukat, azzal saját kapacitásukat teszik próbára, mert a saját jövőjükbe fektetnek be. De kire vár ez a feladat? Egészen biztos, hogy a városok/önkormányzatok súlyos szereppel bírnak, amelyek elsősorban központosító funkcióval rendelkeznek a közösség újjáteremtésének tekintetében.

Ifjúsági politika: befektetés az ország jövőjébe, kiindulva az önkormányzatoktól
A város ma, az ún. föderalista reformok után valamint a közvetlen polgármester választásokkal, úgy tűnik fel, mint a „legnagyobb szerepvállaló” és mint „az állam azon egysége, amely a legközelebb áll az állampolgárokhoz”. Soha ekkora önkormányzási hatalma és eszköze nem volt még a helyi adminisztrációs rendszereknek, mint ma, ami mellett azonban szükség van még az adminisztrációs tevékenységek megvalósításához elengedhetetlen képességekre és kompetenciákra. A közigazgatási jog és a helyi hatalom szervezésének nagy reformjai, a ’90-es évek elejétől kezdve (alkalmazásuk még ma is érvényben van), törekszenek arra, hogy az alkotmányos elv alapján teljes autonómiát adjanak a helyi hatóságoknak. Felismerni a cselekvés lehetőségét, fókuszálva a közigazgatási tevékenység specifikus céljára, lehet egy mód, arra, hogy aki a közjavak elosztását irányítja, tisztább eszközökkel és életvitellel rendelkezzen. Valójában ezek a változások egy olyan irányító osztályt igényelnek, amely egyfajta kormány kultúrát fejez ki, amely nem másban valósul meg, mint projektek kidolgozásában. Olyan projektekről van szó, melyek élhetővé teszik a városokat, ahol az emberi és kapcsolati dimenziókat alapos megfontolással kezelik, mind a hétköznapokban és a tervezés szintjén is: tehát oktatási központok kialakítása, azaz ahol az életminőség szintje nem azonos kizárólagosan a szolgáltatások és az infrastruktúra szintjével, de a kapcsolatok minőségével igen. Valójában a városoknak a hovatartozás érzését és az állampolgársági jog védelmét kell kialakítaniuk, hogy minél több olyan helyet hozzanak létre, ahol lehetőség nyílik a vélemények összevetésére és a különböző generációk közötti kapcsolatok és a különböző kultúrák, tulajdonságok cseréjére: ez az a kihívás, ami a mai városokra és az új generációkra vár.
Manapság kétféle nehézséggel kell szembenézni az ifjúsági politika kapcsán, az egyik az úgynevezett általános rend(elet) a másik a speciális. Az előbbi a helyi politikai munka alacsony közérthetőségét jelenti, amit gyakran maguk az ügyvivők jelenítenek meg. A speciálisabb eset szerint, egy nemzeti szintű ifjúsági politikai rendelet hiánya (eltekintve az Anci, Olasz Városok Nemzeti Szövetsége, az ifjúsági munkára és az ’informagiovani”-ra vonatkozó egyezményétől) jelent nehézséget, amely tovább erősíti a helyi adminisztrációk saját belátásuk szerinti jogalkalmazást. A fiatalokkal történő sikeres munka utáni tapasztalatok által kialakított javaslat tehát, hogy az intézményeknek úgy kellene tekinteni a fiatalokra, mint „hasznos” forrásra, nem pedig megszegve az etikett szabályait, hanem elősegíteni az új kultúrákat megismertető kapcsolatok létrejöttét. Így az ifjúsági programoknak egy közösen, akár a fiatalok által is, több szempontot figyelembe véve is átgondolt események sorozataként kell megvalósulniuk. Az ifjúságpolitikai kezdeményezések az ügyvitel költségvetésébe ad hoc illeszkednek az adott költségek sorában, így minden évben új finanszírozást dolgoznak ki, ha nem is a befektetések terén, akkor a szerkezeti megvalósítás formáját illetően biztosan.
Ez egy kiemelendő szempont: a helyi hatóságok (ma több mint valaha: régiók, tartományok, városok) valójában egy olyan kötelezettség vállalói, amit más országokban a központi kormányt illeti meg; ahol az ifjúságot érintő problémák, a holnap felnövekvő nemzedékének érettsége az alapvető állami intézmények feladatai közé tartozik, és ahol a helyi szervek közreműködnek a végrehajtásban az állam által ajánlott javaslatok és eszközök segítségével.
Az európai országok többségétől eltérően Olaszországban nincs egy nemzeti törvény a fiatalokra vonatkozóan, se egy ad hoc miniszter, kidolgozott ifjúság politikai terv, Nemzeti Ügynökség, tanácsadói szerkezet se, de még egy olyan csoportosulás sincs, amiben az ifjúsági szervezetek képviseltethetnék magukat (magyarul, nincs egy szervezet, amely garantálná a közvetlen képviseletet és aktív lenne a fiatalokat érintő, szükséges rendszabályok létrehozásában). Manapság az ifjúsági politika a Munkaügyi és Szociális Politika Minisztérium hatásköre alá tartozik, ám az ifjúságot érintő különböző szakterületekkel más és más minisztériumok foglalkoznak (mint pl.: közoktatásügyi, felsőoktatási és kutatás - fejlesztési, külügy, belügy).
Olaszországban a közbenjárás meglehetősen töredezett képet mutat, gyakran ebben a szektorban tevékenykedő tisztségviselő jó belátásától és hozzáértésétől függ annak alakulása. Gyakran különösen heterogén és sokszínű képet mutat, ami egy nagyon egyenetlen fejlődést eredményezett, olyan, mint a leopárd bundája.
Az ifjúsági programokat, melyeket a ’70-es években jelöltek ki a helyi hatóságokhoz, a kezdeményezések elindítására és főként a köz és a privát szféra közötti együttműködés fejlesztésére, gyakran egyfajta védelmi közbenjárásnak tekintették, mint egy óvintézkedés az ifjúsági kérdések zavarában. Az ún. Informagiovani (Ifjúsági információs szolgálat, az egyetlen fiatalokat célzó kezdeményezés, ami ha különböző mértékben is létezik az ország más-más pontjain, legalább van) létrehozása az a tényező, amelynek kialakulása igen különös az ifjúsági projektek körében, mivel ezek a szolgáltatások ott jöttek létre, ahol valójában nem is létezett ifjúsági projekt.
Így azt meghatározni, hogy mi is ma az ifjúsági politika más megfontolást igényel. Olaszországban rengeteg közbenjárás történik, ami a fiatalokat érintő kérdéseket tartalmazza, de anélkül, hogy pálcát törnénk felettük, azok többnyire csak valami más célra koncentrálnak. Például figyelembe veszik a különböző aspektusait a munkának, az egészségnek, a lakásnak, a mobilitásnak, kultúrának, oktatásnak, a deviáns jelenségeknek, stb.…
Azaz, mindebből kitűnik, hogy a speciális közösségi közbenjárások célja, amiben az ifjúság csak egy dimenzió, ami hozzátartozik a problémához, ami az egész társadalomra kihat.
De ki foglalkozik ezekkel a közbenjárásokkal? Sok szereplővel kell számolni, akik gyakran különböző helyről „származnak”: nemzeti vagy helyi közszemélyek (előbbi a kormány és minisztériumok, míg utóbbi a régiók, tartományok, városok, községek), természetes magán személyek és non-profit szervezetek (társulások, ifjúsági együttműködési szervezetek, nem kormányzati szervek, alapítványok, stb.).
Végül még egy gondolat arról, kik is számítanak ifjúságnak, legalábbis kor tekintetében: a legkisebbek? A fiatalok, akik túl vannak a kötelező oktatáson? Vagy azok a felnőttek, akik nem töltötték még be a 35-t?
Azaz helyes az a megállapítás, hogy ma nem létezik egy nemzeti politikai nézet az ifjúság kapcsán, amely elfogadtatna egy következetes egységet, valami olyat, ami az ifjúságot érintő kezdeményezéseket integrálja és rendezetté teszi, azonban kézzel fogható a politikák megsokszorozása, a cél és közbenjárási szektor szerinti megkülönböztetésük, ami gyakran elősegíti az eljárások megduplázását, felé helyezését vagy akár az előre nem látott és nem kívánt űrt.

Az ifjúsági projektek története

A korábban leírtak szerint, világos tehát, hogy az ifjúsági kérdésekkel kapcsolatos politika nem tekinthető a közbenjárások összességének, hanem csak mint a várostervezés politikája, amely számol az ifjúsággal (lakhatás, társadalmi öntudat, foglalkoztatás, kultúra, információs szolgáltatás, stb.) . Így ma még mindig kevés azoknak az önkormányzatoknak a száma, ahol szembenéznek az ifjúsági politika kihívásaival, még ha időközben országosan elvégzett kutatások alapján (2. táblázat) ajánlások is készültek az ifjúsági projektek önkormányzatok számára történő elosztásának különböző, de nagyon alapos ütemére.
2. táblázat: Az ifjúsági projekteket jelenlétét vizsgáló kutatás
ANNO ENTE CAMPIONE RISULTATI
1984 ANCI
(OVNSZ) 267 Önkormányzat 30000 lakosnál nagyobb 41%
1992 Abele Csoport
Belügyminisztérium 1 038 Önkormányzat 10000 lakosnál nagyobb 58%
1996 A.Aster 214 Önkormányzat 43%

A ’70-es évektől kezdve sok fiatalokat érintő kezdeményezés született a társulási összefonódások irányából (sportszövetségek, klubok, kulturális társulatok, szabadidős, oktatási, amik jelentős hivatkozási alapot hoztak létre és képeznek ma is) valamint a katolikus egyház részéről, a plébánosi rendszer kialakításával, és a nagyszámú jellemformáló és szabadidős tevékenységek létrehozásával.
Amint már szó volt róla, a találkozási lehetőségek egységes fejlődése az, ami hiányzott, kikapcsolódás, kultúra, részvétel, melyeket a közintézmények valósíthattak volna meg, melyeket szerződés nem köt semmiféle típusú szervezethez, társuláshoz. Számos ifjúsági ügyet célzó „erős” politika-formáló akciót utasítottak el. A felnőtté válás folyamata, a demokráciára és a társadalmi részvételre nevelés egyrészt a családra és az iskolára hárul, másrészt a „társult” alanyokra (pártok, szövetségek, szakszervezetek), akik a civil társadalom körében működnek. Így, ahogy már említésre került, minden helyi közigazgatásnak saját belátása szerint kellett cselekednie és a tervszerű fejlődés sokkal inkább a személyes érzékenység szintjén történt, mint biztos, irányadó összefüggések szintjén.
A ’70-es évek közepének kezdeményezései (köszönhető volt azoknak az új hatásköröknek, amiket az állam ruházott a régiókra és önkormányzatokra) sorra követték egymást, lényegében létrehozták az ifjúsági központokat, az Informagiovani-kat, ifjúsági fórumokat.
Torino tapasztalatain felbuzdulva más önkormányzatok is követték a példáját és elindították az ifjúsági projekteket. Sok évig az önkormányzati közigazgatás kezelte őket főként északon, és közepesen nagy népességű területeken. Azt követően sok más, különböző, közepes demográfiai mutatójú város is követte a példát.
A területi elosztás, mint már írtam, a leopárdmintához volt hasonló egy fokozódó javulási folyamattal Olaszország déli részén és a középső területek stabilitásának köszönhetően. Bizonyítható a kis önkormányzatok befektetéseinek növekedése is. A közbenjárások folyamata nagyon problémás területeken, a szociális profil alatt helyezkedett el, ezért megelőzésnek (droggal kapcsolatos oktatási és információs tevékenységek ösztönzésének) tekintették, valamint az animáció és szocializálódás szerkezeti nyitását várták tőlük. Azért is, mert a nemzeti alapból a közbenjárások esetére adókedvezményeket bocsátottak rendelkezésre, hogy szembeszálljanak a kábítószer-függőséggel (T.U. 309/90) és a fiatalkori bűnözéssel (L. 206/91).
Ha a gyermek és ifjúsági nemzeti politika kidolgozása nem ennyire egyszerűen ment volna, ma bizonyára szélesebb körű érzékenység fogadja ezeket a témákat, tekintve az elmúlt éveket, főként a 285/97 törvény életbelépését, melynek köszönhetően elterjedt a szélesebb körű felhasználás és a társulási formájú ügyvitel következetes alkalmazása, hogy megvalósítsák a gyermekek és serdülők ügyéért folytatott közbenjárást, amely egyben felülkerekedik a lokálpatriotizmuson.

Új kilátások az ifjúsági politika terén

Az ifjúsági politika mai kihívása, hogy láthatóvá és közérthetővé tegye a fiatalok feltételeihez igazodó sajátos jellemvonásokat, abból pedig képes legyen célirányos tervezetet előkészíteni, integrálva ezt a tervszerű előmenetelt a legösszetettebb megközelítésekkel bizonyos problémákra.
Az ifjúsági politikák kérdése azonban, hogy kilépnek-e a szakaszosságból és megpróbálnak előbb egymásra hatni, majd integrálódni más célközönségű társadalmi politikába vagy oda, ahol jobban a figyelem középpontjába kerülnek: munkaügyi aktív politikák, oktatás, szabadidő, egészségügy, kultúra.
Végül a jóléti törvény reformja (L 328/2000) próbálja fejlesztetni a szociális és jóléti területeken zajló közbenjárásokat a társadalmi-gazdasági szükségleteknek megfelelőbb módon, úgy hogy kialakít egy új jóléti rendszert, amelyre a különböző politikák is utalnak az ifjúság kapcsán.
Az ügy új intézményi helyzete törvényesen elismeri azokat a feltételeket, melyek lehetővé teszik az igények egyfajta közös kialakítását célzó folyamatok elindítását, így határozhatják meg újra az olyan értékeket, mint normák, helyi hovatartozás, amik ugyebár minősítenek egy közösséget. Nem csupán erről van szó, a helyi közösséget formáló különböző alanyokat is megkérték, hogy vállaljanak részt az önkormányzati érdekek, az adott közösség egészének megfelelő közjó meghatározásában, ezzel az Alkotmány által szentesített jogukkal éljenek állampolgársági jogukkal.
Elsősorban a városban létrehozzák azt az intézményt, amelynek többek között a felelőssége alá tartozik, hogy a kollektív igényeket felismerje, kialakítsa az azoknak megfelelő, hatékony feltételeket, rendelkezésre bocsássa a szükséges forrásokat, hogy az állampolgári jog hatékony gyakorlására, valamint olyan helynek kell lennie, ahol az átlagpolgár előállhat igényével, és ha saját maga kevésnek bizonyul, szükség esetén fordulhat a szervezethez, amely képviseli és védelmezi.
Több alkalommal is kiemelésre került, hogy a városok szerepe, nagyobb általánosságban a helyi szervezetek (régiók, tartományok), ma egyfajta rendezői szerep, amivel a közösség közvetlen irányító testülete ruházza fel, hogy kezelje az interakciókat, folyamatokat, forrásokat, az egy területre összpontosuló eltérő érdekeket, végig szem előtt tartva, célul kitűzve a „közjót” és kollektív érdekeket.
A „jó” (közjó) két értelmezéssel bír: utal a gazdasági jólétre (vagyis, miért nem beszélünk az ifjúsági politikákról akkor, amikor a „területi megállapodásokat” dolgozzák ki?); valamint a társadalmi jólétre, azaz a megvalósulás szintjén milyen a kapcsolatok intenzitása, egy adott területen kialakuló bizalom szintje (tehát az ún. „társadalmi tőke”, aminek nagysága alakítja a várost, és eredményezi az egyének nagyobb biztonságát).
Általános kérdés a városfejlesztés kapcsán az ifjúságot érintő, annak nézőpontját tartalmazó, tervezés hiánya. Nagyvárosi nézőpontból, például, a fiatalok, tinédzserek és gyermekek szemszögében valószínűleg nem a körgyűrűk és utak szerepelnek előkelő helyen, hanem inkább a bevásárló központok és terek. Néha azonban, a tények alapján, azt hiszik, hogy a városias területek tervezésében eltekinthetnek a gyermekek legkisebb szükségleteitől. És mindenekelőtt, nem veszik figyelembe az intézkedések, melyeket a közigazgatás éppen végrehajt, rájuk ható következményeit. Vagyis az életminőség és a szolgáltatások, infrastruktúra minősége közötti egyenlőség megszűnik. Ez egy fontos határvonal: mindenekelőtt az élhető városról kell beszélnünk (nem csak hatékony, de biztonságos is), olyan helyek, ahol az emberi tényezőt és a kapcsolatokat erős megfontolás alapján kezelik, legyen szó a hétköznapokról vagy a tervezésről. Ez itt a lényeg: mostanában készül egy mindent átfogó terv az ún. „nevelő városról”, amiben illeszkednek az ifjúsági projektekhez , azaz egy közbenjárás tervezet a 16/18 és 30 év közöttiek részére. Arról van szó, hogy létrehoznak olyan helyeket, ahol szóhoz jutnak a fiatalok, kikérik a véleményüket, ösztönzik őket, főszereplőké válnak: ma valójában senki nem lehet a fiatalok szóvivője. Nem megragadni ezt az intézmények felől érkező oktatási kihívást (mely képviseli a felnőtteket) az azt jelenti, hogy nincs meg a hajlandóság a saját gyermekeink jövőjébe való befektetésre, sőt még a jelenükbe se! És léteznek befektetések, melyek maguk generálják a forrásokat, amik mindig vonzzák a külső, pozitív bevételeket a területnek és a városnak, ezzel engedik kialakítani a bizalmi kötelékeket. Hogyan? Minden oktatási hely (kezdve a családtól) követheti ezt a kilenc pontot :

1. elismerni a fiatalokat saját hatáskörükben (aki fiatalokkal dolgozik, úgy kell, hogy a generációkat kulturális jelentőségűnek kell kezelnie )

2. a kapcsolat nem más kell, hogy legyen, mint a növekedés és tervezés eszköze (azaz a személyek találkoznak, a problémákkal szembeszállnak és nem fordítva, hogy próbálják a fiatalok által csendben megvitatott témákat elcsípni, de szenvednek, törékenyek, unottak vagy visszavonulnak a képzelet világába);

3. ne feledjük, hogy a mai fiataloknak szüksége van gyakorlatias dolgokra, konkrét dolgok elvégzésére, egy olyan világban, ami kevesebbet kommunikál (valójában az smst, e-mailt és virtuális kommunikációt, a nem kapcsolati, használja, sőt: 1986 óta a fiatalok által használt szókincs mennyisége 1600-ról 600-ra csökkent);

4. szükség van olyan „helyekre”, ahol újra megemészthetik a látottakat és megtapasztalhatják az érzelmeket, helyekre, ahol kommunikációt és meghallgatást találnak, ahol olyan kulturális környezetet hoznak létre, ahol a média által befészkelt gondolatoktól eltérő perspektívára is szert tehetnek. Ma, jobban, mint bármikor máskor, ezek csak „jönnek és megráznak”: a reklámok, filmek, sorozatok által, idealisztikus képet, modelleket, magatartásformákat mutatva, olyan életformákat látnak, melyben csak a pénz számít, a hatalom, a csábítás, a birtoklási vágy, képzelet, harci készség, a veszély keresése, a szépség túlzott kutatása

5. segíteni, megtalálni a valóságot az álomvilágban

6. más nyelvezet használata, felülkerekedvén, azon a valóságon, ami körülvesz és a gyors változásokon, valamint a felnőtteknek meg kell próbálniuk félretenni a régi gondolati kategóriákat, amik megnehezítik a fiatalok megértését.

7. a másság és különbségek elfogadása

8. elősegíteni a közösségi dimenzión belüli életet

9. hinni a fiatalokban, abban az értelemben, hogy a fiatalok, ha „színes” egyéniséggel, felnőttel találkoznak, akkor ott vannak és ott is maradnak, mert magukkal ragadja őket és meghallgatják, ha kialakítunk olyan alkalmat, ahol lehetőség nyílik felfedezni a pozitívumot, bizalmat ó, bátorságot és kedvet lehet ébreszteni bennük.

Ma úgynevezett „felnőtt központú” társadalomban élünk, ami hajlamos kirekeszteni a „még nem és már nem felnőtt” kategóriákat, azaz a még nem és már nem termelékeny embereket, vagyis a tipikus fordista társadalom generációk közötti paktuma már nincs érvényben, de úgy tűnik nincs is olyan szakaszban, hogy ösztönözne egy újat. A társadalom, úgy tűnik, egyre inkább késlelteti a fiatalok belépését a „nagybetűs életbe”, azaz később nehezedik rájuk az első felelősség súlya, és úgy tűnik, lemond az oktató és normaalkotó szerepről és azért aggódik, hogy mivé válnak a fiatalok a jövőben, nem azért, hogy mi van a jelenben, vagyis egy részről a társadalmi problémák kiváltságos érzékelői miatt, és másfelől a megoldás lehetséges okai miatt is. Vagyis azt kell figyelembe venni, milyen a mai állampolgár, nem azt, hogy milyen lesz a jövőben. Tekintve a gyakran használt fordulatot, miszerint fontos befektetni a fiatalokba, mert „ők lesznek a jövő állampolgárai”. Ez a mondat magában hordoz egy kettősséget a jövő idő használata miatt: valójában nem ismeri el, hogy a fiatalok már most is fogékonyak, rendelkeznek szükségletekkel, jól meghatározott igényekkel, amiket a közigazgatásnak komolyan kellene vennie, anélkül, hogy a jövőre utalna, vagy a szerint fektetne be a fiatalokba, hogy mivé lesznek, nem pedig annak alapján, hogy mik is most. Igazából, ez a második logikai gondolat megtévesztő lehet: arra a tervezett jellemformáló rendszerre kell gondolni, ami az érdekeltek igényeit és törekvéseit nem veszi figyelembe, kizárólag azt, amikké válniuk kellene. Míg egy ország jövőjének és civilizációjának fokmérője az új generációk felelősség vállalása és jövőképe. És ez ma még inkább így van, ha csak Olaszországot említjük, ami a legidősebb és leginkább elöregedett ország (az első a világon az elöregedést tekintve, megelőzve még Japánt is), és gyors kulturális változásokon megy keresztül (értékbeli és munkamorálbeli példák), amiben fellelhető azonban az általános szociális politika hiánya. Ez megnehezíti a fiatalok személyes identitásuk és szociális hovatartozásuk kialakítását, valamint a jelentős társas kapcsolatok létrehozásának nehézségét és a fiatalok korlátozott ellenállását a konfliktusok és hiányérzet eseteiben.

Mik az ifjúsági politika kritériumai?

A helyes megoldás a fiatalok foglalkoztatása és nem az aggódás értük, az óvintézkedések megvalósítása, ösztönzés értelmében (társadalmi, lehetőségek, jogi), a mindennapi foglalkozás során az értelem és érzelem keresése, úgy hogy meghallatjuk és kísérjük őket a felnőtté válás útján, bátorítjuk őket, hogy elérjék a kelő autonómiát, melynek segítségével felelős felnőtteké válnak, különben a félelem felhatalmazza őket a kötelezettség iránti igény elhalasztására. Ha fogadnánk, az ifjúság előtérbe helyezésére és az „ifjúsági-erőforrásra” tennénk a voksunkat, nem pedig az „ifjúsági-problémára”. Következésképpen a közben járás menetének egy tervezett cselekvésnek kell lennie, ami a személyes igényeket figyelembe véve, a problémák latolgatása helyett, a megvalósításra törekszik.
A fiatalok és serdülőkorúak alapvető igényeiről kell szólnia: érzékenység, barátság, párbeszéd, kommunikáció, meghallgatás, szembesítés, a saját forrásaik és kapacitásuk kifejezésének igénye és a dolgok mély értelme iránti igény. Még azonban más is felmerül: a fiatalok keresik a biztonságot (kiszámíthatóság tekintetében), az elismerést (mind a társadalom, a család részéről), a függetlenséget (felvállalván a veszélyeit a fokozatos szabadabbá és felnőtté válásnak) és a felelősség vállalását (készek egy nagy kötelezettség viselésére).
A fiatalokról szóló összes kutatás szerint, soha ilyen alacsony nem volt a hagyományos intézmények iránti bizalom, ami akár lehet az elsődleges célkitűzés. Valójában a kihívás nem , mint a fiatalokkal való „kapcsolat” melletti kitartás, ami az öntudat mindennapi keresésének segítésének „mindennapi eszközévé válik”, és ami sok monotonitással, fáradsággal párosul, deformálva a puszta létezés dimenzióit. A kapcsolat az eszköz, amely lehetővé teszi a serdülők, fiatalok figyelemmel kísérését, de akár a felnőtteket és időseket is ennek a tudásnak fárasztó megszerzésében. Azonban a kapcsolatok létezése a mindennapokban elengedhetetlen, szükséges lépés. Mindazonáltal az ünnep előtérbe, a játék, a különleges esemény (az „éjszaka”) előtérbe kerül, pont azért, mert eltér a hétköznapitól, a normálistól, és alkalmat ad a létezés új jelentéseinek alkalmazására. A kivételes események olyan teret biztosítanak, ahol lehetőség túllépni, kikísérletezni új személyiséget, kapcsolatokat vagy kapcsolati körülményeket. Ennek a kihívásnak a sikere egy magasabb szintű bizalmat feltételez, alapul véve a jelentős társadalmi kötelékek kialakítását. Garantálni kell találkozási helyek és terek létrehozását, ahol a fiataloknak lehetőségük van a gondolatok közötti eligazodásra, és azok összevetésére, ahol a fiatalok és felnőttek közösen kultúrát alakítanak ki és jelentős megosztottságot találnak, helyekre, ahol a „klíma” jó, mert ezek a tartalmak segítenek előhozni a résztvevők erőforrásait, ötleteit, gondolatait. A hosszú távú nevelő munka segíti, hogy megvalósuljanak azok a szavak, amiket mondtak, tanultak, megéltek. Hogyan lehetséges ez? Íme, néhány kritérium :
1. a társadalmi kötelékek kialakítására való törekvés (erős, hiteles kapcsolatok): hiányoznak tehát a fiatalok számára kialakított találkozóhelyek, ahol lehetőség van a szembesítésre, hogy megtalálják a mindenkinek fontos dolgokat (akár a felnőtt világ számára is) a megosztott tervezés tekintetében. És ennek az iskolákból, a plébániai rendszerből és az egyesületekből indulva kell megvalósulnia. Ezeken a helyeken kell aggódni a „társadalmi kötelékek” kialakításáért;
2. különböző helyek kialakítása a demokrácia gyakorlására: az előbb leírt társadalmi helyeken, biztosítani kell a lehetőséget a „részvételi laboratórium” kikísérletezésére (vagyis a „közvetlen demokrácia gyakorlóterme”) megélve az állampolgári és polgári jogi nevelést. Így a társadalmi szereplők (az iskolai oktatók pl.) „kultúra közvetítő” szerepben működnek, akik lehetővé teszik a dolgokat összefüggéseikben látni, és segítik a közös válaszkeresést;
3. „cselekvések létrehozásának” folytatása a „cselekvés gondolatával”, vagyis rendelkezésre álljon „idő és hely” a tervezett és valós igényt tükrözve. Így az élmény különböző elsajátítássá, kollektív tudássá, közös örökséggé válhat; ez azt jelenti, hogy értékkel ruházza fel a társadalmi munkát;
4. az ifjúsági kérdés szociális és kulturális előmozdításának megvalósítása továbbra is, ami sokáig a feledés homályába merült, olyan hallgatásba, amit a felnőtt világ fenntartott a témával szembeni támadásának fájdalmával, melyben csak magával törődik. Továbbá ez egy értéket is vitató témakör (a költségvetés értelmében, ami gyakran nevetséges összevetve más területek közköltségeivel), amire szintén kevés figyelem irányult, legalábbis a hivatalos jelentések alapján. Valójában a közösségi költségvetés összkiadásainak átlagosan 0.24%-át fordítják az ifjúságra;
5. óvintézkedések, azaz az ösztönzés megvalósítása (társadalmi, lehetőségbeli, jogi). Ez alatt értendő, hogy ez a korosztály, a 16-25 év közöttiek, a legnagyobb számú fogyasztója a meg nem engedett anyagoknak, különös tekintettel az ún. „új drogokra”. Egy olyan jelenségről van szó, melynek középpontjában újfajta fogyasztó áll, aki „normális” életet él egyszerre a súlyos szabálysértésekkel, melyek a szabadidő eltöltéséhez köthetők (éjszaka, hétvége, szünidő) .
Van azonban még egy másik riasztó adat: az antidepresszánsok és szorongáscsökkentő gyógyszerek eladása 66%-kal nőtt, vagyis ezeknek az anyagoknak nagymennyiségű fogyasztása a felnőttek részéről, azt jelzi, hogy ez a mai valóság sok nehézséget, zűrzavart okoz, ami elől nem lehet menekülni, valamint rendelkeznek egyfajta szereppel és felelősséggel, hogy szembesítsék a fiatalokat a valósággal. A fiatalok tiszteletére tartott igény fontos kötelezettsége a felnőttek körének, azaz a család, az iskola, vállalatok, egyház, stb…

VEDOGIOVANE szociális kooperatíva Ifjúság Politikája!

ELSŐDLEGES KÉRDÉSEK A (Vedogiovane) MI VÁLASZAINK
 Az önmegvalósításnak fontossága kikényszeríti a bezártságot, a közösségi dimenzió iránti közönyt  Olyan feltételeket teremteni, amelyek engedik az ifjúság aktív állampolgárság és részvétel gyakorlását, fejlesztve a tevékenységi kapacitást (kultúra, társadalmi tev.k, gondolatok), a fiatalok és felnőttek közötti új kapcsolatokat, vagyis a társadalmi tőkét
 A jelenlegi bizonytalansággal szemben a fiatalok hangsúlyozzák a kísérletezés iránti igényüket  Tényleges lehetőség biztosítása szükséges a fellépéshez és a javaslattételhez, az egymással kommunikáló fiatalok hatást gyakorolnak egymásra, gyorsan alakítanak kapcsolatokat, gyorsan mozgathatók
 A bizonytalanság és a konkrét összefüggések hiánya nehézséget okoz a saját képességeik megismerésében és megismertetésében  Szükséges azokat a módokat megtalálni, ahogy láthatóvá tesszük és igazoljuk, hogy mások számára is láthatóvá váljanak, azokat a képességeket, amelyeket a fiatalok nem formális tapasztalatok útján szereztek.
 A felnőtteket nem csak a fiatalok megértése fárasztja, hanem a csoportokba való besorolásuk is: ez eredményezi végső soron a különböző korosztályok közötti nehézkes kapcsolatot.  Úgy gondoljuk, hogy társadalmi csoportok hálózatának kialakítása egy városban vagy egy területen, nem lenne rossz ötlet, sőt hatásos a közösség alakításban
 A környezet folyamatos választásra kényszeríti a fiatalokat, ami megfontoltságot foglal magába, előrelátási képességet és döntéshozói képességet.  Olyan egyesületi helyekre van szükség, ahol van lehetőség az újra feldolgozásra: a folyamatos párbeszéd olyan érzékeket alakít ki, amiket megőrzünk és fenntartunk
 A sajtó és televízió leegyszerűsített modelljei kritikátlan hasonulást eredményeznek  A kulturális értékeket helyreállítjuk és ösztönözzük, mint válságba juttató és újra nyitó elem, és nem becsüljük le a valóság olvasatát
 Az információk ellenőrzésének lehetősége hajlamos központosítani a hatalmat  Fontos a tudás közös kialakításának (decentralizált és horizontális) fejlesztése, olyan eszközökön keresztül, amik engedik az ismeretek, vélemények, termékek hatékony cseréjét
 Ebben a kontextusban úgy tűnik, bárki saját maga képviselhet normát  Szükséges helyreállítani az állampolgári értelemben vett normákat és az állampolgári részvételt egy közösségen belül, a szabályok értelmének kutatásán keresztül, akár közös megállapodáson alapszik, akár mások által köttetett.
 Úgy tűnik ma a „befogadás” és „kizárás” kategóriái a fiatalok között a javak és szolgáltatások fogyasztásához kötődnek  Szeretnénk szembeállítani a birtokláson alapuló önmegvalósítást a személyiségen alapulóval, ami magában foglalja az önkifejezés lehetőségét sokféle nyelvezeten és csatornán keresztül

Stratégiai észrevételek:
1. Az ifjúsági politikákat (IP) nem egy nemzeti törvénykezés tartja fenn, így a helyi önkormányzatok a pénzügyi alapjai eléggé hiányosak és opcionálisak. Ezért „kisipari” közbenjárásokat alkalmaznak, némi kreativitást alkalmazva és különböző partnerek után kutatva: alapvető fontosságú, hogy hálózatokban tudjanak dolgozni, hogy megvalósítható legyen a felelősségre vonás és a mulasztások jelentése. Ezek mellett: az önmegvalósítás elfogadása az IP-n belül nemzeti szinten olyan állapotban van, amely megkönnyíti, és egyenesen lehetővé teszi a Vedogiovane munkáját.
2. Az IP helyi szinten forrásokat alakítanak ki, mert energiát és lelkesedést fektetnek bele, de szükség van ennek a „hatékony irányításnak” a felismerésére és láthatóvá tételére: az első lépés ebben, nem más, mint mindennek a dokumentációja, majd pedig a részvételi tervezés és a tevékenység-kutatás gyakorlata.
3. Az alapoktól való kezdés, amit elkezdtünk, jó gyakorlatnak tűnik mind helyi mind országos szinten. Az európai szinthez képes, azt a feltevés áll, hogy a gyakorlati megvalósulás, a projektek és módszerek kihatnak az országos szintre
4. A városok elismerik egy erősebb közbenjárás szükségét a legkisebb közösségek ügyében az ifjúságot illetően. Egy felvetés egy olyan tevékenység kialakítása a fiatalokkal, ami a legkisebbekre koncentrál. Egy másik szerint, közösségek feletti (vagy tartományi) együttműködést kell kialakítani a különböző, kisebb közösségek fiataljai között.
5. Feltételezzük, hogy az IP hasznosítása során, és termékeinek segítségével a „még nem, már nem” beállítottságú társadalom megváltozhat. Az általunk meghatározott feltevések, melyek az IP mellett teszik le a voksot, gyümölcsöző lehet az egész belső közösségnek/városnak.

Módszertani intelmek
1. Elengedhetetlen az IP-nek rendelkeznie egy olyan éltető személlyel rendelkeznie, aki illeszkedik a társadalomba, bármilyen hálózati közbenjárást, eligazítást, és a képességek megszerzését újra feldolgozását megvalósítja. Egy olyan jól képzett alkalmazottra kell gondolni, aki ismeri az utakat és intézményeket, a folyamat tanácsadója, mind a fiatalok, mind a felnőttek részéről, megfelelő elméleti tudással rendelkezik az IP tekintetében (jogalkotás és eszközök) és a fiatalokról is, tudja szervezni és előmozdítani az eseményeket, dolgozni a projekteken, és kapcsolatba lépni a szakértőkkel.
2. A megalakulás a magas szintű profizmus kialakításának és használatának az eszköze. Ezért olyan megalakulásra kell gondolni, ami az újrafeldolgozáshoz és szembesítéshez teret biztosít (akár Vedogiovanén kívüli tapasztalatokkal), ami képes megfogalmazni a feltevéseket, és ami akár tematikus kutatások kereteit indíthatja el. Gondolhatunk itt a különböző kutatási kezdeményezésekre, a jó gyakorlatok cseréjére a csoportok között. A belső tudás öröksége hasznosítható kell, hogy legyen a terület alkalmazottai számára.
3. Úgy gondoljuk, hogy az együttműködés nyílt módszere, mint hivatkozási alap, megkönnyíti a különböző szintek közötti horizontális információváltást (vagyis jó gyakorlatok, információk stb.
4. Alapvető fontosságú azokból a szolgáltatásokból és projektekből kiindulni, amiket már birtokolunk. Kötelességünk átgondolni és kreativitással láthatóvá tenni a saját társadalmi értékeiket, felhasználva a hatékony kommunikációs eszközöket.
5. Alapvető, hogy sikerüljön intézményesíteni az ifjúsággal való kapcsolatot (aminek a kialakításával a tartalmak, igények, akaratok, vágyak megvalósíthatók), mert a megfelelő kommunikáció nagyon fontos. Nem utolsó sorban úgy gondoljuk, a fiatalok közötti horizontális kommunikáció nagyon hatékony az információáramlásban; ezzel párhuzamosan, fontos fejleszteni a marketing és kommunikációs ismereteket, hogy minél hatékonyabban tudjuk használni őket.
6. Dolgozunk még a rugalmas és kísérleti mikro projekteken, melyeknek meg kell állniuk a helyüket általában a közösségen belül és a különböző valós helyzetekben, de különösen az ifjúság területén.
7. A „vezető projekteket” át fogjuk gondolni, amikre a források befektetését állandósítani kell, oly módon, hogy a sikerélményeket át kell ültetni más területekre.
8. Minden program kézzelfoghatóvá teszi majd a hozzáadott értéket, amit a Vedogiovane szervezete ad az operátornak (vagy operátor csoportnak), oly módon, hogy mind a belső és külső környezet számára is világossá válik a specifikus hozzáadott érték, legyen akár „szabadúszóról” vagy akár egy másik szervezetről szó.

A szolgáltatások-projektek fajtái és jellemzői
Informagiovani (IG): olyan összeköttetési forma, mely kapcsolatokat akar kialakítani és előnyben részesíti a város életében történő aktív részvételt. Az IG támaszt nyújt a fiataloknak a tájékozódásban: tájékoztató információval szolgál, az egyéni igények figyelembevételével. Az IG-nál lehetőség van a kritikai vélemény megfogalmazására. Az IG barátságos környezetet biztosít, informális stílus jellemzi. Az IG- nek a közösségen „belül” kell elhelyezkednie, hogy arról a közegről szállítson információkat, melyben a fiatalok élnek, és kialakítson egy olyan kommunikációs hálózatot az intézmények, szövetségek és a fiatalok között, melyen keresztül életre hívhatja a mikro projekteket és tapasztalatokat, amiben az operátor „van és cselekszik” a fiatalokkal együtt. Az IG szerkezete a területi igényeknek megfelelően alakul: szűkebb értelemben, egy város információs keretei közép és hosszú távon; sokkal inkább célja a fiatalok társaságba tömörítése a lehető leghamarabb.
Ifjúsági fórum: a szövetségek és informális csoportok közötti kapcsolatok helye – a lehető legtöbbet magában foglaló- emellett számos működési feladatot lát el (képviseleti, tanácsadó, tervezési, formáló, stb.… funkció) az állampolgárság és helyi közigazgatás tekintetében. A Fórumnak valós hatalma van a város életében. A távlat a költségvetés elosztása az IP-re, melyet a fiatalok és a közigazgatás képviselői tárgyalnak meg. Sem a létrehozásnak, sem a Fórumnak nem lehet egyetlen módja: ezek a személyektől és a területi hálózatoktól függenek.
Tartományi Terv: az ifjúsági tervek megosztott kidolgozása egy módja a területen maradás és a tartományi IP- k létrehozásában való részvétel. A Tervekben javasolják a működéshez szükséges tevékenységek, a helyi hivatalnokok és az ifjúsági szervezetek ügyvivőinek tevékenységei. Valójában tanácsadó tevékenységet ad a tartományi tanáccsal szemben. A szakértő személy, aki ezeknek a terveknek kidolgozásával foglalkozik, az IP mozgatórugója, úgy van jelen, mint a folyamat tanácsadója, ahol az adatok gyűjtésére koncentrálnak, a kutatásra és a dokumentációra is.
Ifjúsági politika információs szolgálat (Net-agency és nemzeti szövetség): a nemzeti szövetség politichegiovanili.it (azonos nevű internetes információs honlap) eszköze a Vedogiovane-val való együttműködésre, a nemzetközi és helyi hálózathoz való csatlakozásra, információval szolgál az IP-ról és előmozdítja azt nemzeti szinten. Fontosnak tartja a részvételt a weben kialakítandó információs és ismeretterjesztő helyek kialakításában, ami segíti a területi hálózat létrehozását (helyi és országos szint).
Youth Forum: a Vedogiovane számára az európai szinten való jelenlét hasznos információk elsajátítását segíti a közvetlen és közvetett tevékenységekre vonatkozóan. Valójában így fejleszti kapcsolatait, amik elősegíti a mobilitási, csere, gyakorlatok összevetésére irányuló kezdeményezések hasznosításában. Valójában ez a szektor a nemzetközi területhez kapcsolódik.
Mozi és média: a „Cinegirando” elviszi a mozit olyan helyekre, ahol a termek megszűntek, olyan filmeket kínálva, melyek erősítik a közösségi keretek létrejöttét. A mozi fórum tapasztalatai által lehetőség van a kultúraalakításra, előmozdítva a közvetített médiához való kritikai hozzáállást. A fiatalokkal történő munka során a média használata megengedi, hogy a kreativitásukat a lehető legmegfelelőbb eszközökön keresztül közvetítsük, képeken vagy zenéken keresztül (video, TV).
Ifjúsági tér: ezen a területen nem a fogyasztás, hanem a „létrehozás” , a részvétel és a puszta szerepvállalás, a befogadás a cél. Olyan helyekről van szó, ahol lehetőség van javaslattételre, találkozásokra, kapcsolatok kialakítására; amit a fiatalok mozdítanak elő maguk között. A társadalmi tér, ami a felnőttek által létezik (különböző szakmák által), ami kapcsolatban áll a fiatalokkal, az akaratok, érdekek, szenvedélyek elfojtásával, ami egy foglalkozás elvállalásából ered. A már működő helyeket növekvő számban látogatják a fiatalok, amit gyakran használnak, de nem sikerült megállítanunk a kapcsolati kifejezések használatát. Azt javasoljuk, hogy maguk is tegyenek kritikai megjegyzéseket. De van még egy elvégzendő munka: az ifjúsági kérdés előmozdítása a felnőtt világban, segítve a nevelői munka megértését és előmenetelét. Ma, ezek a helyek a közösségen belül vannak; mert szükséges, hogy a közösséget szolgálják és közzétegyék a tapasztalataikat.
Kutatás: sokszor megerősítettük már, hogy a közbenjárásokat az igények elsődleges figyelembevételével kell kezdeni és elkülöníteni a probléma természete szerint. Ma mielőtt bármiféle ötletet megvalósítanánk az ifjúsági területen, a közbenjárás folyamatát a közösségről egy kutatásnak kell megelőznie arról, mi a kritikus pont, és mi az, amit az egyéni felnőtt és fiatal vitapartnerek tükröznek, mik azok, amikkel stabilizálják a kötelékeket.

Forrás:

Legfőbb források a Vedogiovane-tól kapott dokumentumok.
Dokumentum címek:
• Giovani e instituzioni
• Piano giovani integrato
• Forum giovanile
• Associazionismo giovanile
• Europa per e con i Giovani

http://www.vedogiovane.it/socioedu_centriest.php
http://www.vedogiovane.it/gruppo.php
http://www.vedogiovane.it/polgio_spazioper.php
http://www.vedogiovane.it/polgio_ig.php
http://www.vedogiovane.it/polgio_forum.php
http://www.vedogiovane.it/polgio_espressioni.php
http://www.politichegiovanili.it/

Melléklet 1.

Az általam elkészített Activity játékban használt kártyákból példa.
A: rajzolás, B: mutogatás, C: körülírás, D: rajzolás nehezebb szinten, E: mutogatás nehezebb szinten, F: körülírás nehezebb szinten.

A: Cappuccino
B: Cornetto
C: Caffé
D: Miele
E: Panino
F: Pomodoro
A: Cane
B: M. Jackson
C: Gatto
D: Capo
E:Gabbiano
(sirály)
F: Scivolo
(csúszda)
A: Passero
(Veréb)
B: Passaporto
C:Gondola
D: Gotto
(korsó)
E:Indigestione
(gyomorrontás)
F: Incuriosito
(kiváncsi)

A: Cavallo
B:Castagne
(gesztenye)
C:Puré di castagna
D:Argentina
E: Ardore
(hőség)
F:Ardimento
(merészség)
A: Manifesto
(röpcédula)
B: Rimmel
(szempillafesték)
C: Ragnatela
(pókháló)
D: Salma
(holttest)
E:Scodinzolare
(csóválja a farkát)
F: Scivolo
(csúszda)
A: Monile
(nyaklánc)
B:Malato
C:Braccio
(kar)
D: Cavolfiore
(karfiol)
E: Infarto
(Infarktus)
F: Anello
(karikagyűrű)

És így tovább körülbelül 100 db.