Ingnyomat Velocity

Ezt a posztot Brüsszelből írom, a világ legnagyobb kerékpáros konferenciájáról a Velocityről. Érdekes, amikor olyan helyen van az ember, amikor olyan nem kell magyarázkodni, mert mindenki egy nyelven beszél. Lehet, hogy ez a probléma. Nincsenek viták, mert azok az emberek, akiket meg kellene győzni, nem járnak ilyen konferenciákra. Mire jó még egy ilyen konferencia, azon kívül, hogy Kuala Lumpurtól Kenyán át Romániáig átlássuk a világ kerékpárhoz való hozzáállását és velünk hasonszőrű emberekkel szűrjünk belga söröket? Legfőképpen arra, hogy jó példákat gyűjtögessünk a jövőben indítandó programjainkhoz. A délelőtti előadások közül a svédeké volt a legmeggyőzőbb. Hat embert kerestek különböző típusok közül, (középkorú, elhízott, koleszterin problémákkal küszködő stb.) akik egy szerződés aláírásával vállalták, hogy ezentúl kerékpárral közlekednek. És innen indult az egy éves program, aminek kapcsán embereinkből követendő példát gyártott a városka, mivel annak lakói végigkísérhették egyfajta közszolgálati Big Brother Show keretében a sajtón és egyéb médián keresztül, hogy hogyan lettek a résztvevők egyre egészségesebbek.
De nagy élmény volt a britek bemutatott programja is, amiben iskolásoknak nyújtanak három szintű kerékpáros képzést, amit a kölkök persze imádnak, mert jár a kiskönyv, kitűző, amivel bizonyítja, hogy mit tud már. Közben pedig megtanulnak egyedül eljutni az iskolába.
A csatolt képen pedig egy ugandai fiatalember magyarázza, hogy hogyan teremtettek kétezer fiatalnak munkalehetőséget azzal, hogy kerékpáros taxihálózatot indítottak a fővárosban.
Az eső esik, úgyhogy a kerékpáros városnézés elmarad, de azért jó. Remélem tudok azért fotózni némi példát normális megoldásokra, aiből majd egy csokorra valót itt is meg tudok osztani majd.


Szimpatikus fekete fiatalember a Velocity konferncián