DSCN7679.JPG

A múlt hétvégén egészen véletlenül belecsöppentem egy bicajos-hippis felvonulásba, a flandriai Lille városában, két marveilleux (valahogy így írják) és frites között félúton. Felkerekedtem, hogy az ex-EVS ismerőst, Cyrt meglátogassam - Cyr másik neve Bubu, mert annyira hasonlít a közismert rajzfilmfigurához - közben végre körülnézzek a franciáknál, kaja-kultúra-ital-fun ügyben.

Hát pont egyrészt harmónikafesztivál volt, a Wazemmes, csomó harmónikás nővel meg szép szál idős francia urakkal, teltház, művésznegyed és rengeteg sürgés-forgás, másrészt a Wazemmes közben megrendezik évente a bicajos felvonulást, a Caravane Vanne-t, amit pic-nic követ és nagy vidámság.
Nos, az első feladat az volt persze, hogy bicajt kerítsünk nekem - Cyr elég nagy túrabringás, nemrég járt nyeregháton Hollandiában is, és ha jól rémlik, a legnagyobb táv Belgrád-Budapest volt, nagrészt végig keréken. Szóval korán keltünk aznap reggel, gyorsan beszereztünk néhány croissant-t a helyi pékségből (meg valami csokis kenyérnek nevezett finomságot), nagyon figyeltem, és pont értettem, hogy mennyit kell fizetni, aztán merci, és felpattan a csomagtartóra. Namost Cyr még nem vitt a csomagtartón senkit, úgyhogy viszonylag imbolyogva haladtunk végig a városon, meg is bámult minket a nép. Aztán megszerezvén a bicajt, fel a villamosra, ahol persze LEHET bicajt szállítani, sőt, jegy nélkül.
Némi keresgélés után sikerült utolérni a bicajos menetet, és csatlakoztunk a buzogánydobáló, lakókocsis, nyitott teherautón zenélős, lufival, répával (?), miegyébbel díszített elég népes sereghez. Mindenki nagyon vidám meg nyugis volt, és marhára sütött a nap (le is égtem kisvártatva). Szerintem kapásból lehettünk 400-an, ha a Bringapolisz alapján jól tippelek, bár ez nem meglepő, lévén Lille olyan 2 milliós a peremvárosokkal együtt, és elöl-hátul haladtak a felvezető autók, akik ugye a zenét is szolgáltatták (ez jó ötlet a következő poliszhoz is).
Elindultunk tehát és meg sem álltunk a belga határig, ami egy városka közepén volt. Már útközben elég jó volt a hangulat, néha megálltunk, az útba eső falukban mindenki integetett a vasárnap délelőtti ücsörgés közben, és az egésznek hippis meg múltszázadbéli hangulata volt valahogy. Amikor a célállomáshoz értünk, néhány vicces kedvű helyi konfettivel fogadott minket, egy idősebb hölgy ápolónőnek öltözve, fecskendőből szolgáltatott valamiféle ánizsos italt, és két harmonikás játszott az út két szélén. Mindenki leparkol, be a helyi kocsmába, és elő a (belga) sört. Közben vártuk a belga oldal felvonulóit, és hát nemcsak éneklés, hanem táncolás is lett belőle. Nagy meglepetés ért: a Sej haj Rozi/ vasárnap kirándulunk c. sláger VALÓJÁBAN FRANCIA. Ugyanis játszotta a két harmonikás. Szóval a magyar szöveggel énekeltem én is, és a fejemre kötözött pólóval roptam 13 órakor a többi franciával a főtéren.
Aztán nemsokára megérkezett a belga sereg, rendkívül vicces kedvű jelmezeseivel, még egy kis ünneplés, aztán irány a piknik helyszíne. Na ott még ettem egy isteni finom igazi belga sültkrumplit, hesszeltünk egyet, aztán vissza 30 km Lille-be. Pedig még maradtam volna...