A 2004-es év legfontosabb eseményei. Az előzményekről és a 2004-es eseményekről egy közösségi blogbejegyzést olvashatsz itt.
1999-et írunk. Augusztus 11-én teljes napfogyatkozást éltünk át, mi éppen a Balatonon sikoltoztunk, mikor 2 percre minden zaj elcsendesedett és fura félhomályba borult minden. Nyár végén megrendeztük az első Csirkeszárny mulatságot, mely újra megidézte a napfogyatkozást, immár a kertünkben show jelleggel. Nem gondoltuk volna akkor, hogy 3 év alatt közel 10, céljaiban hasonló, de mindig máshol, más témával jelentkező, programot: kreatív kirándulásokat, esteket, jelmezbálokat, spontán színházat, felolvasóestet rendezünk nagyra nőtt baráti körünknek.
Fura, de innen indult a Keret Egyesület. Ezek adták meg azt a közösségi élményt, kreatív programszervezési ötletet, melyből táplálkozva 2004-ben, második nekifutásra, bejegyeztettük a Keret Egyesületet. Fontos előzmény, hogy 2002 környékén egyszerre sokunknak adták át a jól megérdemelt diplomát, mely jónéhányunknak a hazaköltözést is jelentette. Maga az egyesület ötlete már nem tudom pontosan hogyan jött. Amire emlékszem, hogy egy pályázati kiírásban találkoztam a fogalommal, a pályázók jogosult köre alatt szerepelt. Tudtuk, hogy valamit kell magunkkal kezdeni.
Szemétszedést szerveztünk az Aranyparton, arra készült az első szórólap, letettük kávézókba és vártuk a hatást. Persze nem nagyon jöttek, csak a haverok, először szerepeltünk a rádióban, erre emlékszem. Jól összeszedtük, mi nagyon elégedettek voltunk, persze kerestük az okokat, miért nem mozdultak meg az emberek.
Aztán megszerveztük az első Keretasztal-beszélgetéseket, emlékszem: ültem a kínai étterembe megbeszélt találkozón Kántor András munkaügyi szakértővel és próbáltam elmagyarázni, mit is szeretnénk, hogy előadjon. Eljött, előadott, megtudtuk mi tartozik a munkaadói jögkörbe, mi az, ami nem. Kiderült, hogy 30 éve volt egy kezdeményezés a Fiatal Értelmiségiek Klubja, összejártak, jól érezték magukat. Aztán nem telt meg a helyiség, fénymásolt plakátok, elnézést kiragaszthatjuk itt - életérzések, második előadás a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek nevelése, aztán a csattanó a kulturális kerekasztal az első nagy vitáig. Nem értettünk semmit, csak az volt világos, hogy valami régi szarásba tenyereltünk. Tele feszültséggel - le kellene volna tolni az önkormányzat előtt a gatyánkat ? szólt egy vélemény, Csurák megsértődött három kérdésünktől, hú de fiatalok voltunk, azt akartuk tudni, mit kellene csinálnunk, hogy máshogy legyenek a dolgok, szupernaívan, persze közönség sehol.
Aztán kitaláltuk, hogy a Mediawave-re érkező ismerőseinknek csinálunk alternatív programot, kilátogatni az új szeméttelepre, délutáni focik, beszélgetős műsorok. A foci megvalósult, készült róla pár jó kép.
Egy fáradt délutánon valami gagyi sörsátor mellett ücsörögtünk a Széchenyi téren, arról beszélgettünk, hogy miért így néz ki ez a tér, lehetne rajta izgalmas burkolat, mondjuk kis mozaikos természetközeli anyagokkal színesíthetné a várost, szeretnék az emberek. Aztán a Coller egyszer csak fejemhez vágta a kérdést, oké, hogy most már ő is látja, hogy mi van, de ettől most már szarabbul érzi csak magát. Nyeltem egy nagyot és elgondolkodtam, hogy na tessék, ennyi ingerült kritika, kocsmafilozófia, álomkergetés és máris hülyén érezzük magunkat. Onnantól minden megváltozott, a felnyitott szemek készen álltak, hogy történjen is valami. De mi? Mit tehetünk, hogy változzon a megszokott?
Szerveztek egyszer egy lakossági fórumot a Múzeumban a Széchenyi térrel kapcsolatosan, emlékszem csak ültünk a körben, mindenki mondott valamit, parkoló kell, meg múzeum, meg étterem, meg minden. Életemben először szólaltam fel, aznap délelőtt, több ember előtt. Valami koncepcióról magyaráztam, hogy egybe kell kezelni a belvárost, meg hogy koncepció kell. Rá két napra Colossal vigyorogtam vissza a Kisalföld címlapjáról, ő rajzolt én magyaráztam; (jellemző) cím: A Széchenyi tér halott, alatta De vajon miért? Anyám nagy büszkén kivágta, és kiszúrta az étkezőnk falán lévő parafatáblára. Azóta ott fityeg.
Elkezdtünk web-oldalt gyártani, Czibik papáék irodájában még a Szent István úton. Minimál design, azt hiszem lehetett kattintgatni. [azt hiszem ez volt az
2004. szeptember 3-án alakuló közgyűlést tartottunk. Itt beszéltük meg elképzeléseinekt, terveinket. A Keret Egyesületet 2004. szeptemberében a Bíróság bejegyezte. Akkoriban így definiáltuk önmagunkat
A KERET Egyesület 2004-ben alakult különböző vélemények, különböző nézetek és különböző megközelítések egy keretbe foglalásából. Az Egyesület székhelye Győr, kiindulópontjaként annak az elképzelésnek, hogy a mai világban bárhonnan lehet teret biztosítani ötletek megvalósításához. Tevékenységünk kiemelt területei a környezet- és természet- illetve egészségvédelmi szemléletformálás; a város és környezet, mint élettér bemutatása és fejlesztése. Céljaink eléréséhez olyan stratégiát találtunk ki, melyben mind pedagógiai, mind művészeti mind mérnöki elemek megtalálhatóak.
Aztán összejöttek végre az aláírások, levél a Bíróságról, bejegyeztek minket. Tessék, van egy Egyesületünk. Megszerveztük az első találkát, amit a Nosztálgiában projektoros kivetítéssel és óriási lendülettel adtunk elő. Mit fogunk csinálni?
Mindent, projektelünk, legyűjtöttem az addig ismert összes pályázati forrást, mellérendeltük a jó kis ötleteket, Keret Kert, valami Bringás dolog, meg persze Duna Nap, kultúrminden. Aztán kaptunk egy kérdést, hogy most mit is akarunk valójában. Nagyon hülyén éreztem magam sokáig, mert nem tudtam rendesen válaszolni. Aztán rá egy évre tudtam volna válaszolni, de akkor már nem kellett. Nagy szavakat írtunk, sikeres Európai integráció, civil társadalom megerősítése. Aztán nekiálltunk dolgozni. Sokat.
A Nemzetközi Duna Nap első rendezvényén indulásképpen nagyon magasra tettük a mércét. Egy vizualizációs esti program szervezésével és megvalósításával tettük le nevünket a győri kultúrprogram-szervezők táborában.
Nekiszaladtunk az első kultúrprojektünknek. Az első Duna Nap. Nagyon nagy élmény volt megszervezni az első programot. Emlékszem ültünk este a Duna parton és álmodoztunk, na akkor bevetítjük a Révfalusi hidat, óriási vizut képzeltünk, nagy zenei partit. Első nagy közös munkák, megszületett a Keret logó, tárgyaltunk a Filmmúzeummal, kaptunk DVD-n filmeket, Csöngetőék egész éjjel vágtak, nem tudtam, hogy működni fog-e a vetítés. Bíztak bennünk a főnökeim, megcsináltuk, boldogan billegtettük a fejünket a filmünket nézve. Volt ebben animáció, a Borosnál hason fekve vektorizáltam a mellékfolyókat, Boros programozta a lüktetést. Működött, ez volt a legfontosabb, megcsináltuk.
Győr Városának első fordulós pályázati anyagának kitalálásánál és összeállításánál működött közre Egyesületünk 2004. októberétől bő két hónapon keresztül.
Rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk, de leginkább az Önkormányzat hozzáállásában csalódtunk. Sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, mi sokat tanultunk mindebből.
2004. októbere. Totya szólt, hogy ugorjak át a Szalaiba ebédre, mert van egy érdekes fejlemény a Kulturális Főváros pályázattal kapcsolatosan. Szervezeteket, kreatív embereket keresnek egy közös fórumhoz, ahol kitalálnák a győri pályázat első fordulós anyagát. Ezt megelőzően történt az, hogy az első Duna Nap után tartott értékelésre Pósa Mester elhívta Gunther Zsoltot. Ültünk a megbeszélés után az irodában és dumáltunk a városról, a tervekről, a lehetőségekről. Erre bejött ez a pályázat dolog, a Zsoltékat külön is megkeresték a MTA Regionális Intézetétől, így akkor még két szálon startolt a gondolkodás. Ugye emlékeznek arra a cikkre, mikor a Kisalföld címlapján prof. Rechnitzer János nyilatkozta, hogy Győr megrekedt a fejlődésben? Nagyon boldog voltam, hogy akkor nem csak mi panaszkodunk itt állandóan, persze erre az intelligens polgármesteri reakció a kutyaszaratós magyarázattal mindent világossá tett.
Visszaugorva októberre, nagyon jó érzés volt koncepciót kitalálni a régióra, mert mi akkor csak régióban tudtuk elképzelni a pályázati anyagot. Teljes holdfogyatkozás volt az egyik éjjel, semmit nem tudtam aludni, írtam, írtam a gondolatokat. Mit jelenthet a kultúra mai jelentése számunkra, fiataloknak. Aztán elindult az első igazi csapatmunka a Keret Egyesület háza táján. Kiosztottuk egymás között a fogalmakat, feladatokat, összeállt az első bemutató. Olyan együttműködő régiót álmodtunk, mely újra vonzóvá válik a sokoldalú munkalehetőségekkel, kulturális pezsgéssel, jól közlekedhető igazi ökovárosi funkcióival a jól képzett munkaerő számára. Skicceltünk, írtunk, rajzoltunk, gondolkodtunk: hogyan kezdjünk hozzá. Megnéztünk egy nagy csomó volt Kultúrfőváros honlapját, tudtuk, hogy nagyon nagy lehetőség előtt áll a város.
Főnökömékkel, a Vízügyön, összeraktuk a környezetfejlesztési részt és a régiós közlekedési koncepciót: Rábaparti bringaút, komplex Mosoni-Duna rehabilitációs tervvel, mindennel, aztán a Zsolték városfejlesztési elképzelései csisszre illettek az általunk bemutatott anyagba. Jött a vasútelsüllyesztési tervezet leporolása, a készregyúrt elképzelés, amit november 4-én már az MTA-ban mutattunk be. [A bemutató weboldalon még nem hűltek ki a begépelt bitek - az nagy menet volt, respect Boros]. Nagyon jól sikerült.
Az elképzelés fő elemei röviden összefoglalva:
1. elemként a vízpartok teljes revitalizálása, külön fejlesztési területek a Mosoni-Duna és Rába part mellett az Iparcsatorna és a Pándzsa környéke.
2. A belváros rehabilitációja, mai barokk kialakítása, a belvárosi terek újragondolása, funkciók alapján felfűzve párhuzamosan a Baross utcával a mellette futó utcákkal
3. A közlekedési infrastruktúra átalakítása, a meglévő Veszprémi vasúti vonal összekötése a GYESEV Marcalváros között futó vonalával, körvillamos létesítése, melyhez kapcsolódnak az elővárosi vasúttá fejlesztett aglomerációs vasútvonalak (Pér, Pannonhalma, Sopron, Pápa, Szentiván irányából), ehhez kapcsolódóan P+R rendszer kialakítása a bekötési pontokon, ennek csúcspontja a vasút belvárosi szakaszon történő elsüllyesztése, az állomás esetleges áthelyezésével.
4. 3 fő pontban a körvillamos mentén (volt MERKUR telep, Pláza, Spar melletti rendező pályáaudvar) új városközpontok létesítése és fejlesztése (ez jelentette a buszpályaudvar nyugati és keleti irányú forgalma alapján történő kettéválasztását is). Az elsüllyesztett vasútvonal helyén felszabaduló terület zöldövezeti és irodacélú hasznosítása, mellyel keresztirányban fut a közigazgatási negyed a Megyeházától a Frigyes laktanyáig bezárólag (ekkor természetesen már a jelenlegi buszpályaduvar helyével is kalkuláltunk).
A pályázati javaslat legfőbb részét ezek a városfejlesztési elképzelések tették ki, melyek alapul szolgáltak a kulturális programok lebonyolításához is. Így külön fejezetekben foglalkoztunk programszervezési struktúrával, melyhez egy programmátrixot készítettünk lebontva az egyes generációkra és a főbb témakörökre (a kultúra szót erősen kötöttük a fejlődéshez, képzéshez, ezért hangsúlyosan jelentek meg az alábbi fogalmak: környezeti nevelés, vizuális képzés, sport általi nevelés, szociáls nevelés, és mindenek előtt az idegennyelvi képzés). A részletes programok kidolgozásához egy tág keretet képzeltünk, melyek intézményi és civil együttműködések eredményei lennének.
Célként fogalmazódott meg, hogy Győrt és a régiót érdekessé tegyük Európa számára, fejlesztésébe kapcsolódjanak nemzetközi szakemberek. (Ennek a programszervezési logikának vázát azóta az Egyesület kidolgozta, ennek mentén öntözgettjük és nevelgetjük a "Keret virágainkat".) Sokan voltak, emlékszem kaptunk egy véleményt egy győri építésztől, hogy kár, hogy ők nem vettek benne részt, mondtuk ez egy javaslat, így is el lehet képzelni. 3 hetes munka. Aztán onnan kicsit elvesztettük a fonalat, bezárultak a nagykapuk, a kulisszák mögött zajlottak az események.
Decemberben szerveztünk egy fórumot a városban zajló várostervezési anomáliákról, nem hittünk az aluljáróprojekt hosszútávú sikerében, komplex közlekedési infrastruktúra-fejlesztésben gondolkodtunk. Hittünk abban, hogy ezt a pályázatot az önkormányzat komolyan gondolja, annak ellenére, hogy nem volt hajlandó érdemi vitát folytatni róla. Nulla lakossági kommunikációval, az MTA és a polgármester között történő személyes egyeztetések útján szűkült a pályázati anyag a "gazdaságossági racionalitás okán". Hosszú távon gondolkodtunk, azért sem értettük a hozzáállást. A fórumra meghívtuk a város vezetőit, mindkét politikai oldalt. Ismeretlenek voltunk, tényleg komoly változtatásokkal járó koncepciót vázoltunk a kb. 30 fős közönségnek. Kicsit naívan csaptunk bele, ez így utólag bebizonyosodott.
Az érdemi áttöréshez akkor kevesek voltunk, de fontos volt, hogy az Egyesület tagjai is megértették, mit jelent a komplex városfejlesztés. Beleképzeltük magunkat egy igazi ökováros víziójába. A politikusok közül egyedül Bécsi Zoltán jött el, a jobboldal az egész folyamatból úgy maradt ki, hogy még csak halvány fogalmunk sem volt a miértjükről. Elkönyveltük. Nagyon fontos pont volt a Keret életében, nyíltan vállaltuk fel az elképzeléseinkket. Szakmailag megalapozotak, jövőbemutatóak voltak. Figyelembe vettük az EU működési logikáját, nyitott, európai város vízióját rajzoltuk fel.
Innentől kezdve a városvezetés egy részével egyszer személyesen tudtunk találkozni (ez jó érzés volt), de a beszélgetésen eldőlt, hogy teljesen más dimenzióban látjuk a város lehetőségeit, jövőjét. Erről ennyit. Értettük. Megértettük, de nem fogadtuk el. Ez a demokráciában a szép.
Az első fordulós anyaggal kapcsolatosan a Zsolték bennmaradtak az építészeti vonalon, Pósa Mester felkérést kapott az első fordulós anyag grafikai munkáinak megvalósítására, de már messze nem az eredeti felállásban. Az eredeti koncepció széthullott, mint ahogy a Keret Egyesület is kiesett a pályázati anyag készítéséből. Darabjaiban a pályázati anyagba bekerültek elképzeléseink, mint ahogy a nevünket sem Keret Egyesületként tüntették fel a kiadványban, hanem személyenként, ABC sorrendben.
Ezzel egyidőben még készült egy film, amit Berlinben mutattak be a pályázó magyar városok. Hat nap alatt(!) készült el, big-big respect mindenkinek, főleg Csöngető Csabinak, akinek azóta sem sikerült beváltani az ígéretemet, hogy ebben tényleg nagy lehetőség van. (Ígérem, nem felejtettem el, dolgozunk az ügyön). Szóval ismét 20 ember munkája csak szeretetből a városért, mi nagyon szeretjük, nézzétek! Nektek készült! Akik másként látják a régiót!
... Folytköv ...
Se virág, se kert. Igen, a históriában ez egy kakukktojás bejegyzésnek is tűnhet. De nem. Ebben a munkafázisban elkészült egy nagyon szép kiadvány, melynek megvalósításában Pósa Viktor [minimize] vette ki bőven a részét, és egy dokumentációs web-oldal Boros Ádám hathatós közreműködésével. Ebben az időszakban arra emlékszem, hogy nem szabadott őket keresni, mert magukra zárták az ajtót egy hónapra. A tartalmi részekre már utaltam, hogy kellően felszeletelten került a kiadványba, így a pályázatban is a koncepciónk hullott szét. Hozzá kell tenni, hogy a Keret Egyesületet nem kérték fel a munkára, mi egy ötletbörzére fejlesztettük ki és adtuk elő az előző cikkben bemutatott anyagainkat.
A pályázatban foglaltakat kicsit sematikusnak találtuk, nem volt túl innovatív. A pályázatírás általunk leginkább kifogásolt szegmense a lakosság bevonása, a sajtónyilvánosság és az önkormányzati kommunikáció. Két nagy össznépi felkiáltás élményéből táplálkozva (Városháza dísztermében összegyűlt 250 győri, aki AKARTA a pályázatot - na az ilyenekből nem lesz soha érdemi munka és eredmény) állították a város vezetői , hogy a lakosságbevonás és a közös programtervezés a legjobb úton halad. Tervszerűen egy karácsonyi hétre időzített pályázatbemutatás terve készülődött kirajzolódni, de ebből semmi nem lett. Aztán a nagy ünnep, a pályázat beadása, sejtettük, hogy ez az anyag elég lesz a továbbjutásra, de ennek továbbfejlesztése is édes kevés lesz a végső győzelemhez. [Hivatalos információkat közölve: 1 fordulós anyag - Megrendelő Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata, Első fordulós pályázatírással megbízott MTA RKK, összköltségvetés: 5 millió Ft]
Továbbjutott a pályázat, ekkor indultunk be ismét, szerveztünk egy Keretasztal beszélgetés-sorozatot. Első alkalom a Kulturális Főváros Pályázat médiamegjelenése, kommunikációja - azaz ki mit tud a pályázatról, ki-mit nem tud.
Egész sokan eljöttek, egy előadásban Totya elmondta összehasonlításként más fővárosok kommunikációs és marketing munkáját, összehasonlítva a győrivel. Újságírók beszéltek a témáról, ezután megjelent egy komolyabb cikk a Koktélban, amire Gunther Zsolt kapott hideget-meleget az önkormányzattól. Második előadásként a régió turisztikai stratégiája (meglehetősen lapos elképzelések), Kulturális Fővárosi címben rejlő lehetőségek tálalásával. Aztán telt múlt az idő, gyakorlatilag semmilyen előrelépés nem történt. 7 millió Ft-ot áldozott be az önkormányzat a teljes második fordulós anyag elkészítésére, valamint teljes marketingjére és kommunikációra. (Összehasonlításképpen Eger 50 milliójával, Debrecen 70 milliójával) Ez meg is hozta az eredményt, hivatkoztak mindenféle közbeszerzési eljárásokra, meg hogy csinálja majd egy Kht. és így tovább. Született egy nagy kiálltás cikk, mely előtte egy megvalósíthatósági javaslattal párosult.
Itt újra vagy 8 keretes csatlakozott a munkához, de egyszerűen ez a javaslat a polgármesteri viziten elvérzett. (Valóban áldozni kellett volna, ha minőségi javulást akart volna elérni az Önkormányzat. Itt jön be a képbe a legszomorúbb következtetés, hogy akkor mi a fenének ugrott bele az egészbe az Önkori, természetesen rosszabbul jöttek volna ki, ha be sem szállnak. El tudják képzelni milyen érzéssel másztak bele, tudták, hogy be kell szállni, de minimális veszteséggel kellett lemenedzselni a dolgot, minimál ráfordítással. Tökéletes stratégia: semmiről nem tud senki, csinálunk is valamit, de igazából nagyon nem. Ehhez tartozik a szuperszlogen, a nagy kedvenc: Győr mindenképp nyer, de győzni szeretne, aztán a második eleme: Győr nem győzött, de mindenképpen nyert - zseniális, becsomagolták a szart, és még tapsoltunk is neki). Szóval eközben lefutattunk egy gyepesítést, egy városismereti vetélkedőt, kampányoltunk, hogy vegyék már észre, miről maradunk le szépen lassan végérvényesen. Aztán jött a gyász 2 fejezetben: Két hónappal a végső leadási határidő előtt egy önkoris belső motoros Jövőműhely zsírkrétákkal, fecnikkel, csoportmunkával, Győr múltja, jelene, jövője kérdésekkel. Szégyeltük magunkat, hogy ide jutott ez a kezdeményezés. Bedobtunk egy ásványvizet, a névfecninket ráragasztottuk a bringáinkra, aztán elmentünk inni egy sört, a levegőn aznap délelőtt több értelme volt még csak ácsorogni is. (Ebből született egy kiadvány, érdemes megnézni, szánalmas)
Innentől kikerült egy önkoris intézménybe a pályázat, nem tudom, hogyan vették rá őket, hogy írják meg, halálraítélt vállalkozás, Győrnél volt az adu - kampány (azokat a kártyákat azóta is látni a Bécsikapu téri épület kitört ablakainak foltozásaként - jellemző, gratula), és a mindentvivő rakétakiállítás összefércelt plakátkompozíciókkal a Széchenyi térre. Szépen kiállítottuk a bizonyítványunkat a XXI. századra. A végső anyag olyan, amilyen, aki látta tudja. Kár volt az a hétmillió összeségében, csinálhattak volna belőle egy nagy népi ingyenfagyizást, az is hasznosabb lett volna. (Ja a rakétákat még használják....)
És még egy fontos észrevétel, ha már a civilnél tartunk. A helyi ellenzék pedig az országgyűlési választások kampányába használja először, hogy az önkormányzat képtelen volt lemenedzselni a pályázatot - szégyeljék magukat, a partvonalról nézték végig, ahogy néhányan küzdöttünk, tettük a dolgunkat a városért kellemesen magunkra hagyva) Konklúzió: Ezt a lehetőséget elpuskáztuk. Mi: Győr. (Azóta célzott támogatásként 1 milliárdot Pécs bezsebelt a program szervezéséhez, és további 31 milliárdot a program infrastrukturális hátterének biztosításához. Ja, ez célzott támogatás. Gratulálni tudunk csak a pécsieknek hozzá és remélem sikerül részt venni az ottani programban valamilyen módon. - Győrben akkor azt mondták, ehhez nem jár pénz.)
Ha nincs más, aki a dolgokon változtasson, akkor magunk is elkezdjük, tudjuk, hogy érkeznek támogató partnerek mindig.
Szupercsalódottak voltunk, minden illuziónk elszállt mindkét politikai párttal kapcsolatosan, amit ezért a városért, a város hosszútávú jövőjéért tehetnek.